Az Apoſtoloknak czelekedeti
capítulo 18
verso 1
ANnak vtānna az Pāl Athenaſbol kimenuin̄ Corinthuſba mene /
verso 2
ęs talāla ott egǵ nimi Sidot / kinek Aquila vala neue / ki nemzetſig ſʒerint Pontuſbol valo vala / ki ez mi napon̄ iuͤtt vala oda Olaſʒorſʒāgbol / ęs talālā az uͤ feleſighit / kinek Priſcilla vala neue annak okairt hoǵ Claudius azt paranczolta volna / hoǵ az Sidok kimenninek Romābol /
verso 3
uͤhozzāiok mene / ęs miuelhoǵ uͤvelek egǵ meſterſighet tud vala / uͤnālok lakik vala / ęs munkālodik vala. Az uͤ meſterſighek kediglen̄ ſātorkoͤtis vala.
verso 4
Vetekedik vala kediglen̄ az ſynagogaban minden ſʒombaton̄ / ęs inti vala mind az Sidokot 's mind az Goͤroͤgoͤkoͤt.
verso 5
Mikoron̄ kedig megiuͤtt volna Macedoniabol az Silas / ęs az Timotheus / lelkiben mindenfeloͤl megſʒorult va la Az Pal vallāſt tiuin̄ az Sidoknak / hoǵ az Ieſus volna az Meſ ſias.
verso 6
Mikoron̄ kediglen̄ azok ellene mondanānak / ęs iſtennek ellene valo ſʒidalmas beſʒideket ſʒolnānak / az uͤ ruhāit megrāzuān̄ monda uͤnekiek. Az tuͤ viretek az tuͤ feieteken̄. En tiſʒta liuin̄ ennek vtānna az pogānokhoz megek.
verso 7
Ęs onnan elmenuin̄ egǵ nimi embernek hāzāba mene / kinek Iuſtus vala neue / ki aiytatos ember vala / ęs kinek hāza ſʒinte az ſynagoga mellett vala.
verso 8
Az Criſpus kediglen̄ / az ſynagogānak feiedelme / huͤn az iſtenben mind eghiſſʒ hāzabeli nipi uel / ęs az Corinthuſbeliek koͤzzoͤl naǵ ſokan̄ ezt halgatuān̄ huͤtre fordulnak vala / ęs megkereſʒtelkednek vala.
verso 9
Monda kediglen̄ az vriſten iyeli lātāſnak āltala az Pālnak. Ne fillʼ / hanem ſʒollʼ / ęs veſʒteg ne halgaſſ /
verso 10
annak okairt hoǵ en teveled vaǵok / ęs ſenki tereād nem indul / hoǵ gonoſʒt tegen teneked / mert ſok nipem vaǵon ennekem ez vāroſban.
verso 11
Helʼin̄ luͤn kediglen̄ ott eſʒtendeig / ęs hat holdnapig / ęs taniytʼa vala uͤkoͤt az iſtennek beſʒidire.
verso 12
Mikoron̄ kediglen̄ az Gallio A chaianak tiſʒtartoia volna / feltāmadānak az Sidok egǵ akaratual az Pālnak ellene / ęs az itiloͤſʒeknek eleibe viuęk uͤtet ezt monduān̄.
verso 13
Ez az toͤruinnek ellene taniytʼa az embereket hoǵ az iſtent tiſʒtellʼik.
verso 14
Mikoron̄ kediglen̄ az Pal immaran̄ azon̄ volna / hog ſʒāiāt megńiſ ſa / monda az Gallio az Sidoknak. O tuͤ Sidok / ha eſmērnim hoǵ valami hamiſſ dolog / auaǵ gonoſʒ vitek volna ez dologban / milto vol na hoǵ eltuͤrnilek tuͤtoͤkoͤt.
verso 15
Ha kediglen̄ kērdiſtek vaǵon valami beſʒidruͤl / ęs neuekruͤl / ęs az tuͤ toͤruintekruͤl / tuͤ magatok lāſſātok meg azt. Mert en effele dolgokban nem akarok biro lennem.
verso 16
Ęs eluͤ zę uͤkoͤt az itiloͤſʒeknek eloͤle.
verso 17
Mikoron̄ kediglen̄ megfogtāk volna mind az Goͤroͤgoͤk az Soſtheneſt / az ſynagoganak feiedelmit / verik vala az itiloͤſʒeknek eloͤtte / ęs Gallio ezekuel ſemmit nem gondol vala /
verso 18
Pal kediglen̄ annak vtānna ſok napon̄ lakęk ott / elbulczuzuān̄ az atʼafiaktul / onnan Siriaba mene vizen̄. Koͤuetuin̄ uͤtet Priſcil la / ęs Aquila / minekvtānna megńirte volna feiyt Cenchreben. Mert fogadāſa vala.
verso 19
Ęs Efeſuſba iuta / ęs uͤkoͤt otthaǵā. Vͤ kediglen̄ bemine az ſynagogaba / ęs ott vetekedik vala az Sidokual.
verso 20
Mikoron̄ kediglen̄ azok kirnęk / hoǵ toͤbb ideig lakoznęk uͤnālok / reā nem hayla /
verso 21
hanem elbulczuzęk uͤtuͤloͤk ezt monduān̄. Mindeneſtuͤl foguān̄ ez koͤzel valo uͤdnepen̄ Ieruſalemben kell lakoznom enne kem / de eſmęglen̄ megtērek tuͤhozzātok iſten akarattʼābol. Ęs Efeſuſbol vizre ſʒālla.
verso 22
Mikoron̄ kediglen̄ Ceſāreāba iutott volna / ęs felment volna / ęs meglātogatta volna az egǵhāzbeli nipet Antiochiaba leioͤue.
verso 23
Ęs ott lakozuān̄ valami ideiglen̄ / elmine / ęs ſʒeruel eliarā Galacianak / ęs Frigianak tartomāńāt / ęs az huͤtben megeroͤſſiyti vala mind az taniytuāńokot.
verso 24
Egǵ Sido kediglen̄ kinek Apollos vala neue / ęs nemzetſig ſʒerint Alexandriabol tāmadott vala / ki ikeſen̄ ſʒolo ember vala / ęs az irāſban hatalmas / Efeſuſba iuta.
verso 25
Ez az iſtennek vtāra megtaniyatott vala / ęs buzgo lelkuͤ liuin̄ / ſʒol vala / ęs ſʒerelmeteſen̄ taniyt vala egebeket az iſteni dolgok ra / ki czak az Ianoſnak kereſʒtſighit tugǵa vala.
verso 26
Ez ęs naǵ ſʒaba don̄ kezde ſʒolni az ſynagogāban / kinek ſʒauāt mikoron̄ meghallottāk volna Priſcilla / ęs Aquila / uͤhozzāiok viuęk uͤtet / ęs iobban̄ ele ibe adāk uͤneki az iſtennek vtāt.
verso 27
Ęs mikoron̄ Achaiaba akarna men nni / az atʼafiak intetuin̄ / irānak az taniytuāńoknak / hoǵ koͤzikbe ven nęk uͤtet. Ki mikoron̄ oda iutott volna ſokat haſʒnāla azoknak / kik az huͤtre fordultanak vala / az iſtennek aiāndikānak āltala.
verso 28
Mert naǵ eroͤſſen̄ goͤzedelmet viſʒen vala az Sidoknak ellene uͤvelek ńiluān̄ vetekeduin̄ / ęs megmutatuān̄ az irāſoknak āltala hoǵ az Ieſus vol na az Meſſias.
Libros
