A zsidókhoz írt levél

chapter 10


Chapters:


verse #1

Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szzünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;


verse #2

Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna.


verse #3

De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek.


verse #4

Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.


verse #5

Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem,


verse #6

Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél.


verse #7

Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.


verse #8

Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek,


verse #9

Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat,


verse #10

A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.


verse #11

És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, a melyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket.


verse #12

Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára,


verse #13

Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei.


verse #14

Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.


verse #15

Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélekk is, mert minekutána előre mondotta:


verse #16

Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat,


verse #17

Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.


verse #18

A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat.


verse #19

Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,


verse #20

Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,


verse #21

És lévén nagy papunk az Isten háza felett:


verse #22

Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől,


verse #23

És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett,


verse #24

És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,


verse #25

El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.


verse #26

Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,


verse #27

Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket.


verse #28

A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;


verse #29

Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?


verse #30

Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.


verse #31

Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.


verse #32

Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki,


verse #33

Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, a kik így jártak.


verse #34

Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.


verse #35

Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.


verse #36

Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.


verse #37

Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik.


verse #38

Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.


verse #39

De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.

Chapters:


Books