Ezékiel próféta könyve

chapter 11


Chapters:


verse #1

És fölemelt engem a lélek, és bevive az Úr házának keleti kapujához, a mely néz keletnek, és ímé, a kapu bejáratánál huszonöt férfi vala, kik között látám Jaazanját, Azzur fiát, és Pelatjáhut, Benájáhu fiát, a nép fejedelmeit.


verse #2

És mondá nékem: Embernek fia! ezek a férfiak, a kik gonoszt eszelnek ki és rossz tanácsot adnak ebben a városban,


verse #3

Mondván: Nem egyhamar fogunk házakat építeni; ez a város a fazék, mi pedig a hús.


verse #4

Azért prófétálj ellenök; prófétálj, embernek fia!


verse #5

És esék reám az Úr lelke, és mondá nékem: Mondjad, így szól az Úr: Így szólottatok, Izráel háza! és a mi lelketekben készül, én tudom.


verse #6

Sokakat öltetek meg ebben a városban, és utczáit megtöltöttétek megölettekkel.


verse #7

Ezért, így szól az Úr Isten: Megöletteitek, kiket a város közepére vetettetek, ezek a hús, a város pedig a fazék, és titeket kivisznek belőle.


verse #8

Fegyvertől féltetek, fegyvert hozok reátok azt mondja az Úr Isten.


verse #9

És kiviszlek titeket belőle, és adlak titeket idegenek kezébe, és tartok ítéletet fölöttetek.


verse #10

Fegyver miatt hulljatok el, Izráel határán ítéllek meg titeket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.


verse #11

E város ne legyen fazekatok, hogy ti benne hús legyetek, Izráel határán ítéllek el titeket.


verse #12

És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert az én végzéseimben nem jártatok, és rendeléseimet nem cselekedtétek, hanem a pogányok módja szerint cselekedtetek, a kik körültetek vannak.


verse #13

És lőn, mikor prófétáltam, Pelatjáhu, Benájáhu fia meghala, én pedig orczámra esém és kiálték nagy felszóval, és mondék: Ah, ah, Uram Isten, te véget vetsz Izráel maradékának!


verse #14

És lőn az Úrnak szava én hozzám, mondván:


verse #15

Embernek fia! a te atyádfiai, atyádfiai, a te rokonaid és Izráel egész háza együtt azok, a kikről Jeruzsálem lakói ezt mondják: távozzatok el az Úrtól, nékünk adatott ez a föld örökségül.


verse #16

Ezokáért mondjad: így szól az Úr Isten: Mivelhogy távol vetettem őket a pogányok közé, és szétszórtam őket a tartományokba, tehát én leszek nékik templomul rövid időre a tartományokban, a melyekbe mentek.


verse #17

Ennekokáért mondjad: Így szól az Úr Isten: Egybegyűjtelek titeket a népek közül és együvé hozlak titeket a tartományokból, a melyekben szétszórattatok, és adom néktek Izráel földjét.


verse #18

És bemennek oda és eltávolítják minden ő fertelmességeit és minden útálatosságait ő belőle.


verse #19

És adok nékik egy szívet, és új lelket adok belétek, és eltávolítom a kőszívet az ő testökböl, és adok nékik hússzívet;


verse #20

Hogy az én végzéseimben járjanak és rendeléseimet megőrizzék és cselekedjék azokat, és legyenek nékem népem és én leszek nékik istenök.


verse #21

De a kiknek szívök az ő fertelmességeik és útálatosságaik szíve szerint jár, azoknak útját fejökhöz verem, mondja az Úr Isten.


verse #22

És fölemelék a Kérubok szárnyaikat s a kerekek mellettök, és Izráel Istenének dicsősége rajtok felül vala.


verse #23

És felszálla az Úrnak dicsősége a város közepéből, és álla a hegyre, mely a várostól keletre van.


verse #24

A lélek pedig felvőn engem, és vive Káldeába a foglyokhoz látásban az Isten lelke által, és felszálla előlem a látás, a melyet láttam.


verse #25

És elbeszélém a foglyoknak az Úrnak minden beszédét, a melyet nékem megjelentetett.

Chapters:


Books