Krónika első könyve

chapter 16


Chapters:


verse #1

Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt.


verse #2

És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.


verse #3

És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.


verse #4

És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.


verse #5

Asáf vala a fő, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;


verse #6

Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt.


verse #7

Azon a napon adott Dávid először éneket az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe.


verse #8

Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait.


verse #9

Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.


verse #10

Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.


verse #11

Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen.


verse #12

Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről.


verse #13

Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő választottjának fiai!


verse #14

Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei!


verse #15

Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;


verse #16

A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről.


verse #17

Amelyet állíta Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,


verse #18

Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.


verse #19

Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;


verse #20

Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba:


verse #21

Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté érettök.


verse #22

Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.


verse #23

Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását.


verse #24

Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait;


verse #25

Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett;


verse #26

Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.


verse #27

Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén.


verse #28

Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget!


verse #29

Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.


verse #30

Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék.


verse #31

Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!


verse #32

Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van.


verse #33

Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet.


verse #34

Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága.


verse #35

És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!


verse #36

Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.


verse #37

Ott hagyá azért Dávid az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak,


verse #38

Obed-Edomot és az ő hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.


verse #39

Sádók papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban vala;


verse #40

Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint cselekedjenek, a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,


verse #41

Hémánt is és Jédutunt velök hagyá, és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló.


verse #42

És ő velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká tevé.


verse #43

Akkor eltávozék az egész nép, kiki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is megáldja.

Chapters:


Books