chapter 1
Pál, a Krisztus Jézusnak Isten akaratával apostola és Timóteusz testvér írják e levelet
a kolosszébeli szent és hű testvéreknek a Krisztusban. Atyánk, az Isten kegyelmet és békességet adjon nektek.
Valahányszor csak értetek imádkozunk, mindenkor hálát adunk Istennek, Urunk, a Krisztus Jézus Atyjának,
minthogy hallottunk a Krisztus Jézusba vetett hitetekről és szeretetekről, mely az összes szentek iránt
ama reménység miatt költözött belétek, mely a mennyekben félretéve vár reátok, mely már előbb fületekbe hangzott az örömüzenet igazságát megszólaltató igében.
S az örömüzenet jelen van nálatok, és mint az egész világon, úgy nálatok is gyümölcsöt terem és növekszik attól a naptól fogva, amelyen meghallottátok, és az Isten kegyelmét igazán megismertétek,
ahogy azt szeretett rabszolgatársunktól, Epafrásztól megtanultátok, aki a Krisztust értetek híven szolgálja ki,
s aki velünk is megismertette azt a szeretetet, mely a Szellem által bennetek lakik.
Ezért attól a naptól fogva, hogy ezt meghallottuk, mi sem szűnünk meg imádkozni értetek és kérni, hadd töltsön be titeket az ő akaratának megismerése mindenféle Szellem adta bölcsességgel és belátással,
hogy az Úrhoz méltóan járhassatok az ő teljes tetszésére, mindenféle jótettnek gyümölcsét megteremjétek, és az Isten megismerésében növekedjetek.
Az ő mindenen uralkodó dicsősége lehetővé teszi, hogy mindenféle képességgel felruházva olyan hatalomra jussatok, mely teljes állhatatosságra és hosszútűrésre képesít,
úgyhogy örömmel fogtok hálát adni az Atyának, aki elégségesnek ítélt titeket arra, hogy a világosságban részt nyerjetek a szenteknek szánt örökrészben.
Ő a sötétség fennhatóságából is kiragadott minket, és áthelyezett szeretett Fia királyságába,
aki által a megváltás és a vétkek bocsánata is birtokunkká lett.
Ő a láthatatlan Isten képmása, az egész teremtésben az elsőszülött,
mert benne teremtettek mindent a mennyekben és a földön, láthatókat és láthatatlanokat, a trónokat, az uraságokat, a fejedelemségeket és a fennhatóságokat is. Őrajta keresztül és ővégette teremtették a mindenséget.
Ő mindenek előtt való és a mindenség őbenne áll fenn.
Ő a feje a testnek is, az eklézsiának, ő a kezdet, a halottak közül az elsőszülött, hogy mindenben ő járjon elől,
minthogy az Atya úgy látta helyesnek, hogy benne lakozzék mindaz, ami a teremtést betölti,
miután a keresztről lehulló vérrel békességet szerzett, rajta keresztül engeszteljen ki mindent magával, rajta keresztül azokat is, amik a földön, azokat is, amik a mennyekben vannak.
Titeket is, kik egy időben el voltatok idegenülve, kiket ellenségekké tett a rossz munkákban megnyilvánuló gondolkozásmód,
most hústestében a halálon át kiengesztelt, hogy majd szentül, kifogás és vád nélkül állíthasson maga elé,
ha ugyan megmaradtok a hitben megalapozódva és szilárdul, az örömüzenetbe foglalt reménységtől elmozdíthatatlanul. Erről a reménységről ti is hallottatok. Ezt az ég alatt lakó minden teremtménynek kihirdették, s ennek én, Pál kiszolgálójává lettem.
Most örülök értetek viselt szenvedéseimben. Húsomban az ő testéért, mely az eklézsia, viszonzásképpen betöltöm a Krisztus szorongattatásainak hiányzó részét.
Az eklézsiáért, melynek én kiszolgálójává lettem annak a sáfárságnak következtében, melyet az Isten tivégettetek bízott reám, hogy az Isten szavát betöltsem.
Isten szavát arról a titokról, mely, mióta korok és nemzedékek vannak, el volt rejtve, most azonban láthatóvá lett az Isten szentjei számára.
Isten szentjeivel akarta ugyanis megismertetni, hogy miben áll e titoknak, a bennetek lakó Krisztusnak dicső gazdagsága a nemzetek között. Ő a mi dicső reménységünk.
Őt hirdetjük, mikor minden embert intünk, minden embert mindenféle bölcsességgel tanítunk, hogy majd a Krisztusban minden embert bevégezetten állíthassunk elő.
Evégett fáradok és küzdök az ő bennem ható hatalmas munkájának eredményeképpen.