Levél a héberekhez

chapter 7


Chapters:


verse #1

Mert ez a Melkisédek Sálem királya volt és a Magasságos Isten papja, aki a királyok megverése után hazatérő Ábrahámnak eléje ment, és megáldotta őt.


verse #2

Ábrahám aztán mindenből tizedet adott neki, ő, ha a nevét lefordítjuk (értelmezzük), először igazságosság királya, de azután Sálem királya is, azaz békesség királya.


verse #3

Apa nélkül, anya nélkül, nemzetségtábla nélkül lép elénk a történelemből. Napjainak kezdete nincs, sem életének vége, s így hasonlóvá tétetett az Isten Fiához, örökre pap maradt.


verse #4

Észlelitek milyen nagynak kell lennie neki, ha ősatyánk, Ábrahám a zsákmány legjavából tizedet adott neki?


verse #5

Azoknak, akik Lévi fiai közül a papságot elnyerték, rendeletük van arra, hogy a törvény értelmében tizedet szedhetnek a néptől, azaz testvéreiktől, noha azok is Ábrahám ágyékából jöttek elő.


verse #6

Az pedig, aki nem tőlük származtatja nemzetségtábláját, Ábrahámtól szedett tizedet, és megáldotta az ígéretek birtokosát.


verse #7

Annak pedig ellentmondani sem lehet, hogy mindig a hatalmasabb áldja meg a csekélyebbet.


verse #8

Amellett itt halandó emberek szedik a tizedet, amott azonban az, akiről azt a tanúságot teszik, hogy él.


verse #9

Aztán meg Ábrahámon keresztül a tizedszedő Lévi is tizedet adott,


verse #10

hiszen ott volt még atyjának ágyékában, mikor az Melkisédekkel találkozott.


verse #11

Ha már most bevégzettségre a lévita papságon keresztül jutnánk – a nép ugyanis vele kapcsolatban kapta a törvényt –, mi szükség volna akkor arra, hogy Melkisédek rendje szerint más pap álljon elő, akit nem Áron rendje szerint valónak neveznek?


verse #12

Ha a papságot megváltoztatják, kényszerűen követi ezt a törvény változása is.


verse #13

Az tudniillik, akiről ezeket mondjuk, más törzshöz tartozik, melyből senki sem foglalkozott az oltárral.


verse #14

Közismert dolog, hogy a mi Urunk Júdából sarjadt ki, mely törzsről Mózes a papsággal kapcsolatban semmit sem szólt.


verse #15

Még sokkal világosabbá válik ez a változás, ha azt mondjuk, hogy Melkisédekhez hasonlóan állt elő egy másik pap,


verse #16

aki nem a húsparancsolat törvénye szerint, hanem kiolthatatlan élet hatalmának következményeképp támadt.


verse #17

Mert így hangzik a tanúságtétel: „Örökre pap vagy te a Melkisédek rendje szerint.”


verse #18

Mert egy előzetesen adott parancsolatot csak akkor vetnek félre, ha az erőtelen és haszna nincs.


verse #19

Mózes törvénye ugyanis semmit sem tett bevégzetté. Hatalmasabb reménység behozása vált tehát szükségessé, hogy azon át Istenhez közeledhessünk


verse #20

és ez a behozatal nem eskütétel nélkül történt. A léviták isteni eskü nélkül lettek papokká,


verse #21

míg az újszövetség főpapja esküvel azon át, aki így szólt hozzá: „Megesküdött az Úr és nem fogja megbánni: Pap vagy örökre.”


verse #22

Amennyit ez az eskü jelent, annyival hatalmasabb szövetségnek közvetítőjévé lett Jézus.


verse #23

Amellett azok többen lettek papokká, mivel a halál megakadályozta őket abban, hogy a papság mellett megmaradjanak.


verse #24

Ő azonban, mivel örökre megmarad, olyan papságot visel, mely nem száll át egyik emberről másikra.


verse #25

Ebből következik, hogy képes mindenestül megmenteni azokat, akik őrajta keresztül mennek Istenhez, mivel mindenkor él, hogy értük mindenkor közbenjárhasson.


verse #26

Hiszen éppen ilyen főpap felel meg nekünk, jámbor, gonoszságtól és a vétek fertőjétől mentes, a vétkesektől elkülönített, aki a mennyeknél magasabbra hatolt,


verse #27

akin nem ül a kényszer, mint a főpapokon, hogy előbb saját vétkeikért vigyenek fel véres áldozatot, aztán a nép vétkeiért, mert ő a kettőt egyszerre megtette, amikor magát vitte fel áldozatnak.


verse #28

Mózes törvénye tudniillik olyan embereket rendel főpapokká, akiknek erőtlenségeik vannak, a törvény után jövő esküszó ellenben az örökre bevégzett Fiút.

Chapters:


Books