Levél a héberekhez

chapter 10


Chapters:


verse #1

Minthogy csakugyan a törvényben csak az elkövetkező javaknak az árnyéka van meg, és nem a dolgok való alakja, világos, hogy ugyanolyan áldozatokkal, melyeket évről-évre visznek szakadatlanul, nem lehet befejezettekké tenni azokat, akik Istenhez közelednek.


verse #2

Ha nem így volna, akkor már megszűntek volna hordani az áldozatokat, mert azoknak a szolgálattevőknek lelkiismerete, akik egyszer megtisztultak, többé nem tudott volna vétkekről.


verse #3

De nem ez történt, hanem a vétkek tudata évről-évre megmaradt bennük,


verse #4

mert hiszen lehetetlen, hogy bikák és bakok vére elvegyen vétkeket.


verse #5

Azért mondta azt, amikor a világba belépett: „Véres áldozatot, áldozathozatalt nem akartál, hanem testet alkottál nekem,


verse #6

egészen égő s vétkekért való áldozatokat nem helyeseltél.


verse #7

Akkor mondtam: Ím, itt vagyok! A könyvtekercsben írva van rólam, hogy megteszem, óh Isten, a te akaratodat.”


verse #8

Fentebb azt mondja: „Véres áldozatokat és áldozathozatalt, továbbá égő és vétekért való áldozatokat nem akartál, sem nem helyeseltél.” Pedig ilyeneket visznek a törvény szerint.


verse #9

Akkor szólt aztán: „Ím itt vagyok, hogy megtegyem akaratodat.” Eltörli az elsőt, hogy a második fennálljon.


verse #10

Ez az akarat szentelt meg minket a Krisztus Jézus testének egyszeri feláldozásán keresztül.


verse #11

Minden lévita pap naponként szolgálatban áll, és sokszor viszi fel ugyanazokat az áldozatokat, melyeknek azonban soha sincs hatalmuk arra, hogy a vétkeket egészen elvegyék.


verse #12

Ő ellenben, miután egyszersmindenkorra felvitt egyetlen véresáldozatot a vétkekért, leült az Isten jobbjára,


verse #13

s a jövőtől várja, hogy ellenségeit lába zsámolyává tegyék.


verse #14

Mert egyetlen áldozatvitelével mindenkorra bevégzettekké tette a megszentelődőket.


verse #15

A Szent Szellem is bizonyságot tesz erről nekünk: miután tudniillik ezt mondta az Úr.


verse #16

„Ez az a szövetség, melyet végrendeletül hagyok rájuk ama napok után: Törvényeimet szívükbe adom, s gondolkodásukba beírom őket” – ezt is mondja:


verse #17

„Vétkeikről és törvénytiprásaikról többé meg nem emlékezem!”


verse #18

Ahol azonban ezeket elengedik, ott többé nincs vétekért való áldozat.


verse #19

Minthogy tehát bizalom adta szabadságunk van arra testvéreim, hogy Jézus vérével a szentélybe bemenjünk,


verse #20

– s ezt a bejárást új és élő útként ő szentelte fel nekünk a függönyön, azaz saját húsán keresztül –,


verse #21

minthogy továbbá van egy nagy főpapunk az Isten háza felett,


verse #22

járuljunk igaz szívvel, kiteljesedett hittel, a rossz lelkiismerettől vérhintéssel megszabadított szívvel, tiszta vízzel megmosott testtel Istenhez,


verse #23

ragaszkodjunk ingadozás nélkül a reménység vallástételéhez, mert hű az, aki az ígéretet tette


verse #24

és vizsgáljuk egymást avégett, hogy ki-ki a másikat szeretetre és nemes tettekre ingerelje,


verse #25

amellett ne hagyjuk abba a nála való összegyülekezésünket, mint ez némelyeknek szokásuk, hanem bátorítsuk egymást, éspedig annál inkább, minél gyorsabban látjátok közeledni azt a napot.


verse #26

Mert ha önként vétünk azután, hogy az igazságra való újra ráismerést elfogadtuk, nincs számunkra több véresáldozat,


verse #27

hanem csak az ítéletnek bizonyos félelmes várása, és tűznek izzó heve, mely meg fogja emészteni az ellenállókat.


verse #28

Ha valaki Mózes törvényét elvetette, az két vagy három tanú vallomására irgalom nélkül a halál fia.


verse #29

Mit gondoltok, mennyivel súlyosabb megtorlást érdemel az, aki az Isten Fiát megtapodta, a szövetség vérével, mellyel megszentelték, úgy bánt, mint valami közönséges dologgal, és a kegyelem Szellemét bántalmazta.


verse #30

Mert ismerjük azt, aki ezt mondta: „Enyém a megtorlás, én megfizetek.” Majd ismét: „Az Úr megítéli népét.”


verse #31

Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni.


verse #32

Emlékezzetek csak a korábbi napokra, melyekben azután, hogy megvilágosodtatok, a szenvedések okozta sok viaskodásban kitartottatok,


verse #33

részben, mikor gyalázásokkal és szorongattatásokkal az emberek látványosságára tettek titeket, részben, amikor az így járókkal a közösséget vállaltátok.


verse #34

Hiszen együtt szenvedtetek a foglyokkal is, örömmel fogadtátok a vagyonotok elrablását abban a tudatban, hogy jobb és maradandó vagyonotok van.


verse #35

Ne dobjátok el hát magatoktól a szabad szólás bizalmát, mert ennek nagy a jutalma.


verse #36

Állhatatosságra van szükségetek, hogy miután az Isten akaratát megtettétek, elnyerjétek az ígéretet.


verse #37

Mert még csak egy kicsiny ennyi-annyi, s az eljövendő itt lesz, és nem késik.


verse #38

Az én igazságosom pedig élni fog a hit alapján, ha azonban meghátrál, nem ért vele egyet a lelkem.


verse #39

Mi azonban nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy megtarthassuk a lelkünket.

Chapters:


Books