Eszter könyve

5. fejezet


Fejezetek:


1. vers

A harmadik napon aztán Eszter királyilag felöltözködött s oda állott a királyi ház belső udvarába, a király házával szembe. A király a királyi házban a királyi trónon ült szemben a ház ajtajával.


2. vers

Az történt, hogy amikor a király meglátta Eszter királynét, hogy ott áll az udvarban, kegyelemmel telt meg iránta a király szeme, úgyhogy Eszter felé nyújtotta arany királyi pálcáját, mely kezében volt. Eszter közeledett s megérintette a pálca fejét


3. vers

„mi lelt, Eszter királyné? mi a kívánságod? még ha a királyságom felét kéred is, adassék meg neked!”


4. vers

Eszter ezt felelte: ha a királynak jó, jöjjön el ma a király és Hámán a lakomára, melyet készítek neki!


5. vers

és szólt a király: hívják nyomban Hámánt, hogy megtegyük Eszter kérését!


6. vers

A király és Hámán tehát elmentek arra a lakomára, amelyet Eszter készített. a borivásnál a király megint megkérdezte: mi a kérésed? megadatik néked! még ha a királyságom feléig kérsz is, teljesül!


7. vers

Eszter így felelt: ez a kérésem, ez a kívánságom:


8. vers

ha kegyelmet találtam a király szemében s ha jónak látja a király, hogy megadja kérésemet és megtegye kívánságomat, jöjjön el a király és Hámán a lakomára, melyet készíteni fogok nekik és holnap a király szava szerint cselekszem.


9. vers

aznap Hámán örvendezve és jóleső szívvel ment el. de amikor Hámán Mardókeust a király kapujában megpillantotta, hogy az sem nem kelt föl, sem nem reszketett, megtelt dühvel.


10. vers

De erőt vett magán Hámán; hazament és elküldött barátaiért és feleségéért Zéresért


11. vers

és beszélt nekik dicsőségéről, melyet gazdagsága jelentett, sok fiáról és mind arról, amivel naggyá tette őt a király; arról is, hogy a fejedelmeknek és a király szolgáinak fölébe helyezte őt.


12. vers

aztán ezt mondta Hámán: bizony, Eszter királyné is csak engem vitt be a királlyal lakomára, melyet ő rendezett és holnapra is meg vagyok hívva a királlyal hozzá.


13. vers

És mégis mindez nem elégít ki, amig csak ott látom ülni a zsidó Mardókeust a király kapujában!


14. vers

Mire Zéres, a felesége és barátai ezt mondták neki: csináltass egy ötven sing magos fát; reggel mondd meg a királynak, hogy akasztassa Mardókeust rá s úgy menj be a lakomára örvendezve! jónak tűnt fel ez a beszéd Hámánnak és megcsináltatta a fát.

Fejezetek:


Könyvek