capitolul 5
A harmadik napon aztán Eszter királyilag felöltözködött s oda állott a királyi ház belső udvarába, a király házával szembe. A király a királyi házban a királyi trónon ült szemben a ház ajtajával.
Az történt, hogy amikor a király meglátta Eszter királynét, hogy ott áll az udvarban, kegyelemmel telt meg iránta a király szeme, úgyhogy Eszter felé nyújtotta arany királyi pálcáját, mely kezében volt. Eszter közeledett s megérintette a pálca fejét
„mi lelt, Eszter királyné? mi a kívánságod? még ha a királyságom felét kéred is, adassék meg neked!”
Eszter ezt felelte: ha a királynak jó, jöjjön el ma a király és Hámán a lakomára, melyet készítek neki!
és szólt a király: hívják nyomban Hámánt, hogy megtegyük Eszter kérését!
A király és Hámán tehát elmentek arra a lakomára, amelyet Eszter készített. a borivásnál a király megint megkérdezte: mi a kérésed? megadatik néked! még ha a királyságom feléig kérsz is, teljesül!
Eszter így felelt: ez a kérésem, ez a kívánságom:
ha kegyelmet találtam a király szemében s ha jónak látja a király, hogy megadja kérésemet és megtegye kívánságomat, jöjjön el a király és Hámán a lakomára, melyet készíteni fogok nekik és holnap a király szava szerint cselekszem.
aznap Hámán örvendezve és jóleső szívvel ment el. de amikor Hámán Mardókeust a király kapujában megpillantotta, hogy az sem nem kelt föl, sem nem reszketett, megtelt dühvel.
De erőt vett magán Hámán; hazament és elküldött barátaiért és feleségéért Zéresért
és beszélt nekik dicsőségéről, melyet gazdagsága jelentett, sok fiáról és mind arról, amivel naggyá tette őt a király; arról is, hogy a fejedelmeknek és a király szolgáinak fölébe helyezte őt.
aztán ezt mondta Hámán: bizony, Eszter királyné is csak engem vitt be a királlyal lakomára, melyet ő rendezett és holnapra is meg vagyok hívva a királlyal hozzá.
És mégis mindez nem elégít ki, amig csak ott látom ülni a zsidó Mardókeust a király kapujában!
Mire Zéres, a felesége és barátai ezt mondták neki: csináltass egy ötven sing magos fát; reggel mondd meg a királynak, hogy akasztassa Mardókeust rá s úgy menj be a lakomára örvendezve! jónak tűnt fel ez a beszéd Hámánnak és megcsináltatta a fát.