capitolul 3
Ezek után a dolgok után Ahasvérós király naggyá tette Hammödáta fiát, az agági Hámánt; fölemelte őt és székét az összes vele levő fejedelmekénél magosabbra helyezte.
A király összes szolgái, akik a király kapujában voltak, térdre estek és földig hajoltak Hámán előtt, mert a király ilyen parancsot adott rája vonatkozólag; de Mardókeus nem esett térdre és nem hajolt földig.
a király szolgái, akik a király kapujában voltak, megszólították Mardókeust: miért hágod által a király parancsát?
midőn nap mint nap ezt mondták neki s ő nem hallgatott rájuk, megjelentették Hámánnak, hogy lássák, hogy vajon megállnak-e Mardókeus szavai, mert megmondta nekik, hogy ő zsidó.
mikor Hámán látta, hogy Mardókeus nem esik térdre és nem hajol földig előtte, megtelt tüzes haraggal.
megvetendő dolognak látta azonban, hogy Mardókeusra egy-magára vesse kezét, mert megjelentették neki, hogy melyik Mardókeus népe, úgyhogy Hámán az összes zsidókat igyekezett kiírtani, akik Ahasvérós királyságában éltek, a Mardókeus népét.
Ahasvérós király tizenkettedik esztendejében az első hónapban, mely nisán hava, pur-t azaz sorsot vetettek Hámán előtt, napról napra, hónapról hónapra egész a tizenkettedik hónapig, azaz ádár hónapig.
Hámán aztán így szólt Ahasvérós királyhoz: van egy nép, mely egészen szétszórtan él a népek között királyságod összes tartományában; törvényei különböznek az egész nép törvényeitől; a király törvényeiből egyet sem tesznek meg, úgyhogy a királyhoz illő cselekedet volna, ha őket nem hagyná nyugton.
ha a király jónak látja, írott rendelet adassék ki, hogy kiírtsák őket; ez esetben tizezer font ezüstöt mérnék le a hivatalnokok kezéhez, hogy bevigyék a király kincstárába!
ekkor a király pecsétgyűrűjét lehúzta a kezéről, odaadta Hammedáta fiának, az agági Hámánnak, a zsidók szorongatójának.
aztán ezt felelte a király Hámánnak: már a tied a kincs, hogy azzal a néppel úgy tégy, ahogy jónak látod!
Az első hónap tizenharmadik napján aztán összehívták a királyi jegyzőket és egészen aszerint, ahogy Hámán parancsolta, rendeletet írtak a király szatrapáinak, a helytartóknak, kik az egyes tartományok fölött voltak, továbbá minden egyes nép fejedelmeinek, minden egyes tartománynak a maga írásával és minden egyes népnek a maga nyelvén Ahasvérós király nevében és a király pecsétével ellátva:
A leveleket futárokkal küldötték szét a király összes tartományainak ezzel az utasítással: írtsanak ki, gyilkoljanak le, veszítsenek el egy napon minden zsidót fiataltól az öregig, gyermekeket és asszonyokat a tizenkettedik hónapnak, azaz ádárnak tizenharmadik napján s a zsákmányt prédául ejtsék.
hogy az összes népeknek törvény szabattassék, az írás egy-egy másolata ment minden egyes tartományba, hogy mindenütt készen legyenek azon a napon;
a futárok sietve mentek szét a király parancsával. Aztán kiadták a törvényt Szuszán várában. a király és Hámán pedig neki ültek inni, mialatt Szuszán városa tanácstalan volt a döbbenettől.