Eszter könyve
2. fejezet
1. vers
Ezek után a dolgok után alább hagyott Ahasvérós király haragja s megemlékezett Vástiról: arról, amit csinált s arról, amit felőle határoztak.
2. vers
Ekkor a király apródjai, kik mellette szolgálatot teljesítettek
3. vers
Így szólottak: szép arcú szűz leányokat kell keresni a királynak!
4. vers
Rendeljen a király intézőket királyságának minden tartományába, hogy minden szép arcú szűz leányt gyűjtsenek össze szuszán várába, az asszonyházba, Hégajnak, a király kamarásának kezéhez, ki az asszonyokat őrzi s adjanak nekik testápoláshoz szükséges szereket.
5. vers
amely fiatal leányt aztán szépnek találja a király szeme, az uralkodjék Vásti helyett!
6. vers
Volt egy zsidó férfi Szuszán várában, a neve Mardókeus, a Jáir fia, ki meg a Kis fiának, Siminek a fia; ez benjáminita volt.
7. vers
Mardókeust azokkal a száműzöttekkel vitték fogva, kik Júda királyával, Jekoniással mentek fogságba, kit Nabukodonozor, Babilon királya száműzött.
8. vers
Úgyan ő gyámja volt Hadasszának, azaz Eszternek, a nagybátyja leányának, kinek sem apja, sem anyja nem volt. A leányka szép termetű, szép arcú volt. Apja és anyja halálakor Mardókeus leányaképp magához vette őt.
9. vers
mikor aztán közhírré tették a király szavát és törvényét és sok leányt gyűjtöttek össze Szuszán várába Hégaj kezére, Esztert is elvitték a király házába Hégaj kezére, ki az asszonyokat őrizte.
10. vers
ennek úgy megtetszett a leányka, az annyira megnyerte kegyét, hogy sietve hozta el a testápoló szereit és ételporcióját, hogy odaadhassa neki; hét válogatott szolgáló leányt is adott neki a király házából és cserével neki és szolgáló leányainak juttatta az asszonyok házának legjobb részét.
11. vers
Eszter pedig nem mondta meg népét és eredetét, mert Mardókeus megparancsolta neki, hogy ne mondja meg.
12. vers
Mardókeus azonban napról napra ott járt-kelt az asszonyok házának udvara előtt, hogy megtudja Eszter hogylétét és hogy mit csinálnak vele.
13. vers
S valahányszor a sor egy-egy leányra került, hogy bemenjen Ahasvérós királyhoz, azután történt ez, hogy előzőleg tizenkét hónapon át az asszonyok törvénye szerint bántak vele, mert ennyi idő kellett a testápoló szerek használatához: hat hónap a mirha olajra és hat hónap a balzsamra és a nők testápoló szereire.
14. vers
Valahányszor egy nő bement a királyhoz, mindent megadtak neki, amit mondott, hogy azzal menjen az asszonyok házától a király házához át.
15. vers
este ment be és reggel tért vissza az asszonyok második házába Saasgárnak, a király kamarásának kezére, ki az ágyasokat őrizte; másként nem tért vissza a királyhoz; csak ha megtetszett neki és nevén hívatta.
16. vers
Mikor a sor Abichailnak, Mardókeus nagybátyjának leányára, Eszterre került, hogy a királyhoz bemenjen, ő maga nem kívánt semmit, hanem csak, amit Hégaj, a király kamarása, ki az asszonyokat őrizte, mondott neki. s Eszter mindenki kegyét megnyerte, aki látta őt.
17. vers
Esztert a tizedik, azaz thébet hónapban, a király uralkodásának hetedik évében vitték a király házába Ahasvérós királyhoz.
18. vers
S a király minden asszonynál jobban megszerette Esztert; minden szűz közül ő nyerte el kegyét, úgyhogy királyi koronát tett a fejére s Vásti helyében őt tette királynévá.
19. vers
Ekkor a király nagy lakomát rendezett összes fejedelmeinek és szolgáinak, az Eszter lakomáját: amellett könnyítést adott a tartományoknak s ajándékokat adott a király bőkezűségének mértékében.
20. vers
Mikor másodízben gyűjtöttek össze szüzeket és Mardókeus éppen a király kapujában ült,
21. vers
– Eszter pedig nem mondta meg származását és népét, mint neki Mardókeus megparancsolta; Mardókeus szavát éppúgy megtette Eszter, mint mikor nála volt nevelőben
22. vers
– azokban a napokban, mialatt Mardókeus ott ült a király kapujában, megharagudott a király két kamarása, Bigtán és Téresz, kik a küszöb őrei közül valók voltak és azon voltak, hogy kezet emeljenek Ahasvérós király ellen;
23. vers
De a dolog tudomására jutott Mardókeusnak s ő megjelentette azt Eszter királynénak; Eszter pedig Mardókeus nevével megmondta a királynak. Kinyomozták a dolgot és helytállónak találták, úgyhogy a kettőt bitófára akasztották és az esetet beírták a király előtt a kor történetének könyvébe;
Könyvek
