Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az rómabelieknek írt

chapter 15


Chapters:


verse #1

tartozunk kediglen mi, kiknek erőnk vagyon erre, hogy elviseljük azoknak erőtlenségüket, kiknek erejük nincsen erre, és nem kell magunkat kelletnünk magunknak.


verse #2

mert miközülünk minden az ő atyafiának kellesse magát jó dologban, melyből épüljön.


verse #3

mert az Krisztus ő magát nem kellette ő magának, mint meg vagyon írva: azoknak gyalázattételük énrám esének, kik terajtad gyalázatot tesznek vala.


verse #4

mert valami dolgok először meg vannak írattatván, az mi tanúságunkra vannak megírattatván, hogy az békességgel való tűrésnek és az szent írásoknak vigasztalásának általa jó reménységünk legyen.


verse #5

az békességgel való tűrésnek és az vigasztalásnak Istene kediglen adja ezt tinektek, hogy tiközöttetek egy értelem legyen az Jézus Krisztus által,


verse #6

hogy egyenlő akarattal, egy szájjal dicsérjétek az Istent, és az mi urunknak, az Jézus Krisztusnak atyját.


verse #7

annak okáért fogadjátok tihozzátok egyiktek másiktokat, miképpen az Krisztus is hozzá fogada minket az Istennek dicsőségére.


verse #8

erről szólok kediglen, hogy az Jézus Krisztus szolgája volt az zsidó népnek az Istennek igazságának megmutatásáért, hogy beteljesítené az ígéreteket, melyek az atyáknak lettenek vala.


verse #9

hogy kediglen az pogány népek az irgalmasságért az Istent dicsérjék jövendőre, mint meg vagyon írva: ennek okáért vallást teszek teneked az pogány népek között, és az te nevedet dicsérem jövendőre.


verse #10

és ismét ezt mondja: örüljetek pogány népek az ő népével egyetembe.


verse #11

és ismét: mind ti pogány népek dicsérjétek az Úristent, és egyetembe dicsérjétek őtet minden népek.


verse #12

és ismét Izajás ezt mondja: az Izájnak gyökere leszen, és az ki feltámad, hogy az pogány népeken uralkodjék, az pogány népek abban fognak bízni.


verse #13

az reménységnek Istene kedig betöltsön titeket minden örömmel és békességgel, ez végre való hitelre, hogy bő reménységben legyetek az Szentléleknek hatalmának általa.


verse #14

mert nyilván hiszem ezt atyámfiai én is tifelőletek, hogy ti is teljesek vagytok jó voltotokkal, és hogy beteljesedtetek minden tudománnyal, úgy hogy tiközöttetek egyiktek az másiktokat jóra intheti.


verse #15

bátorságokban írék kediglen tinektek atyámfiai valami részben, mint ki intenélek titeket az Istennek ajándékából, melyet az Isten énnekem adott,


verse #16

erre, hogy az Jézus Krisztusnak szolgája legyek az pogány népek között, őnekik szolgáltatván az Istennek evangéliumát, hogy az pogány népeknek isteni ajándékuk kellemetes legyen, és szentelt az Szentléleknek általa.


verse #17

annak okáért vagyon miből dicsekedjem az Krisztus Jézusnak általa, ez ilyen dolgokban, melyek az Istenhez tartoznak.


verse #18

mert semmit nem merek szólni az olyan dolgokról, az melyeket az Krisztus én általam nem cselekedett az pogányoknak hitre való hajlásában, beszédemnek és cselekedésemnek általa, és az jelenségeknek és csodatételeknek erejének általa, és az Istennek lelkének hatalmának általa,


verse #19

hogy Jeruzsálemtől fogva mind Illíriáiglan, az körül való tartományokban beteljesítettem legyen az Krisztusnak evangéliumát,


verse #20

azonképpen innen tova is ezen igyekeztem, hogy ott prédikáljam az evangéliumot, holott az Krisztusnak híre, neve nem volt, hogy idegen fundamentumra ne rakjak, hanem az mint meg vagyon írva:


verse #21

meglátják azok is, az kiknek őfelőle semmi nem hirdettetett volt, és az kik nem hallották volt, értelmet vesznek őfelőle.


verse #22

annak okáért gyakorta megtartóztattam, hogy tihozzátok ne mehetnék.


verse #23

mostan kediglen mikoron továbbá maradásom ne legyen ez tartományokban, és kívánságom legyen tihozzátok mennem immáron sok esztendőtől fogva, valamikoron útra indulok Hispániába, tihozzátok megyek.


verse #24

mert remélem én ezt, hogy mikoron azon leszen utam, hogy meglássalak titeket, és hogy ti kísértessetek engemet oda, de úgy, hogyha először valami rész szerint az tiveletek való nyájassággal megelégedendem.


verse #25

mostan kedig Jeruzsálembe megyek az szenteknek szolgálatában.


verse #26

mert jónak láttaték ez az Macedónia és az achájabelieknek, hogy az szegény szenteknek, kik Jeruzsálemben vannak, marhájukból valami részt tennének.


verse #27

mert őnekik így láttaték, és tartoznak őnekik. mert ha az lelki ajándékokban részt tettenek az pogány népeknek, tartoznak ezek is szolgálatot tenni azoknak az testi ajándékokban.


verse #28

annak okáért mihelyen ezt elvégezendem, és pecsét alatt beadandom őnekik ez segítségnek gyümölcsét, az ti városotoknak általa térek Hispániába.


verse #29

mert tudom, hogy mikoron tihozzátok menendek, az Krisztusnak evangéliumának teljes áldomásával menjek.


verse #30

kérlek kediglen titeket atyámfiai az mi Urunknak, az Jézus Krisztusnak általa és az lelki szerelemnek általa, hogy tegyetek imádságot az Istennek énértem, és segítsetek meg engemet, ki nagy nehézségben vagyok,


verse #31

hogy szabadítson meg az Isten engemet az hitetlenektől, kik Zsidóországban vannak, és hogy ez én szolgálatom kellemetes legyen az szenteknek, melyet teszek, Jeruzsálembe őnekik segítséget vivén,


verse #32

hogy nagy örömmel menjek tihozzátok az Istennek akaratának általa, és hogy tiveletek egyetembe lelkemben nyugodalmat vegyek.


verse #33

az békességnek Istene legyen kediglen tiveletek, mindenetekkel. ámen.

Chapters:


Books