A példabeszédek könyve
7. fejezet
1. vers
Fiam, őrizd meg szavaimat, és zárd magadba parancsaimat!
2. vers
Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét!
→
Péld 4,4
4. vers
Mondd a bölcsességnek, hogy a nővéred, és az értelmet nevezd jó ismerősödnek,
6. vers
Mert házamnak az ablakán, a rácson át kinéztem,
7. vers
és láttam a tapasztalatlanok között, észrevettem a fiúk között egy esztelen ifjút.
→
Péld 6,32
8. vers
Az utcán járkált, egy utcasarkon, és megindult a ház felé,
9. vers
esti alkonyatkor, a sötét éjszaka közepén.
10. vers
Egyszer csak egy asszony termett előtte, parázna nőnek öltözve, csalfa szívvel.
11. vers
Fecseg az ilyen és féktelen, lábai nem nyughatnak otthon,
13. vers
A nő megragadta, megcsókolta, és szemtelen képpel így szólt hozzá:
14. vers
Békeáldozatot kellett bemutatnom, ma teljesítettem fogadalmaimat,
15. vers
azért jöttem ki eléd, hogy megkeresselek téged, és rád találtam!
16. vers
Terítőket terítettem fekhelyemre, egyiptomi színes szőtteseket;
17. vers
illatossá tettem heverőmet mirhával, aloéval és fahéjjal.
18. vers
Jöjj, ittasodjunk meg a gyönyörtől reggelig, élvezzük a szerelmet!
19. vers
Mert nincs itthon a férjem, messze útra ment,
20. vers
a pénzes zacskót is magával vitte, csak holdtöltekor érkezik haza.
22. vers
Az meg követte őt oktalanul, ahogy a marha megy a vágóhídra, mint egy bilincsbe béklyózott bolond.
23. vers
De végül nyíl hasít a májába. Úgy jár, mint a kelepcébe siető madár, amely nem tudja, hogy az az életébe kerül.
24. vers
Azért, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szavaimra!
25. vers
Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved, ne tévedj rá ösvényeire!
26. vers
Mert sok embert ejtett el halálra sebezve; életerős volt mind, akiket meggyilkolt.
Könyvek
