A példabeszédek könyve
capítulo 7
verso 1
Fiam, őrizd meg szavaimat, és zárd magadba parancsaimat!
verso 2
Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét!
→
Péld 4,4
verso 4
Mondd a bölcsességnek, hogy a nővéred, és az értelmet nevezd jó ismerősödnek,
verso 6
Mert házamnak az ablakán, a rácson át kinéztem,
verso 7
és láttam a tapasztalatlanok között, észrevettem a fiúk között egy esztelen ifjút.
→
Péld 6,32
verso 8
Az utcán járkált, egy utcasarkon, és megindult a ház felé,
verso 9
esti alkonyatkor, a sötét éjszaka közepén.
verso 10
Egyszer csak egy asszony termett előtte, parázna nőnek öltözve, csalfa szívvel.
verso 11
Fecseg az ilyen és féktelen, lábai nem nyughatnak otthon,
verso 13
A nő megragadta, megcsókolta, és szemtelen képpel így szólt hozzá:
verso 14
Békeáldozatot kellett bemutatnom, ma teljesítettem fogadalmaimat,
verso 15
azért jöttem ki eléd, hogy megkeresselek téged, és rád találtam!
verso 16
Terítőket terítettem fekhelyemre, egyiptomi színes szőtteseket;
verso 17
illatossá tettem heverőmet mirhával, aloéval és fahéjjal.
verso 18
Jöjj, ittasodjunk meg a gyönyörtől reggelig, élvezzük a szerelmet!
verso 19
Mert nincs itthon a férjem, messze útra ment,
verso 20
a pénzes zacskót is magával vitte, csak holdtöltekor érkezik haza.
verso 22
Az meg követte őt oktalanul, ahogy a marha megy a vágóhídra, mint egy bilincsbe béklyózott bolond.
verso 23
De végül nyíl hasít a májába. Úgy jár, mint a kelepcébe siető madár, amely nem tudja, hogy az az életébe kerül.
verso 24
Azért, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szavaimra!
verso 25
Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved, ne tévedj rá ösvényeire!
verso 26
Mert sok embert ejtett el halálra sebezve; életerős volt mind, akiket meggyilkolt.
Libros
