11. fejezet
A hamis mérleget utálja az Úr, de a pontos súlyt kedveli.
Ha jön a kevélység, jön a szégyen is, a szerénységgel pedig bölcsesség jár együtt.
A becsületeseket feddhetetlenség vezeti, de a hűtleneket elpusztítja romlottságuk.
Nem használ a vagyon a harag napján, az igazság azonban megment a haláltól.
A feddhetetlenek útját igazságuk egyengeti, de a bűnös elbukik bűnössége miatt.
A becsületeseket megmenti igazságuk, de a hűtleneket rabul ejti saját mohóságuk.
Ha meghal a bűnös ember, odalesz a reménysége, és odalesz az erősökhöz fűzött várakozása is.
Tönkreteszi szavaival felebarátját az elvetemült, de az igazak tudásuk által megmenekülnek.
A becsületesek áldása építi a várost, de a bűnösök szája romlásba dönti.
Kigúnyolja felebarátját az esztelen, az értelmes ember pedig hallgat.
Igen rosszul jár, aki idegenért vállal kezességet, de biztonságban marad, aki gyűlöli a jótállást.
A kedves asszony a tisztességhez ragaszkodik. Az erőszakos emberek a gazdagsághoz ragaszkodnak.
Önmagával tesz jót a szeretet embere, a kegyetlen pedig saját magának árt.
Aki ragaszkodik az igazsághoz, az az életre jut, de aki a rosszat hajhássza, az a halálra.
Utálja az Úr az álnok szívűeket, de kedveli azokat, akiknek útja feddhetetlen.
Kezet rá, hogy nem marad büntetlenül a gonosz! De az igazak utódai megmenekülnek.
Mint disznó orrában az aranykarika, olyan a szép asszony, ha nincs jó ízlése.
Az igazak csak jóra várhatnak, a bűnösök pedig csak haragot remélhetnek.
Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut.
Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.
Átkozza azt a nép, aki búzáját visszatartja, de áldás száll annak a fejére, aki eladja.
Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza.
Elbukik, aki gazdagságában bízik, de az igazak virulnak, mint a lomb.
Aki kárt okoz háza népének, szelet örököl, és szolgája lesz a bölcsnek a bolond.
Az igaz gyümölcse életnek a fája, és a bölcs lelkeket nyer meg.