A példabeszédek könyve

Fejezetek:

… 26 27 28 29 30 31   ⇤ ← 29 → ⇥

1. vers

Aki a fenyítés ellenére is nyakas marad, hirtelen gyógyíthatatlanul összetörik.

→ Lk 19,42

3. vers

Aki szereti a bölcsességet, örömet szerez apjának, de aki paráznákkal barátkozik, elpazarolja vagyonát.

→ Péld 10,1; Lk 15,13

4. vers

Igazsággal tartja fenn országát a király, de ha ajándékot fogad el, romba dönti azt.

5. vers

Aki hízeleg felebarátjának, hálót vet annak lába elé.

6. vers

A gonosz embert csapdába juttatja vétke, az igaz pedig ujjongva örül.

7. vers

Az igaz megérti a nincstelenek ügyét, a bűnös azonban nem tudja megérteni.

→ Jób 29,16; Lk 18,2

8. vers

Az öntelt emberek fellázítják a várost, a bölcsek pedig lecsillapítják a haragot.

9. vers

A bölcs ember vitatkozik az ostobával, az pedig hol háborog, hol nevet: nem marad nyugton.

10. vers

A vérszomjas emberek gyűlölik a feddhetetlent, a becsületesek pedig gondoskodnak róla.

11. vers

Egész indulatát szabadjára ereszti az ostoba, de a bölcs végül is lecsendesíti.

12. vers

Ha az uralkodó hallgat a hazug beszédre, minden szolgája bűnössé válik.

13. vers

A szegény és a zsarnok egymás mellett élnek, de mindkettő az Úrtól kapta a szeme világát.

→ Zsolt 13,4; Péld 22,2

14. vers

Ha a király igazságosan ítéli a nincsteleneket, trónja mindvégig szilárdan áll.

→ Péld 20,28

15. vers

A bot és a fenyítés bölccsé tesz, de a kényeztetett gyermek szégyent hoz anyjára.

→ Péld 22,15

16. vers

Sok ott a bűn, ahol sok a bűnös, de az igazak meglátják azok bukását.

→ Zsolt 37,35

17. vers

Fegyelmezd fiadat, akkor nyugodt lehetsz felőle, sőt örömöt találsz benne.

→ Péld 13,24; Péld 19,18; Péld 22,15; Péld 23,13

18. vers

Ha nincs kijelentés, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást.

19. vers

Puszta szóból nem okul a szolga, még ha megérti, akkor sem ad rá semmit.

20. vers

Láttál-e már elhamarkodott beszédű embert? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá.

→ Péld 26,12; Jak 1,19

21. vers

Aki gyermekkorától fogva kényezteti szolgáját, a végén nem bír vele.

22. vers

A haragos ember viszályt szít, az indulatos ember sok bűnt követ el.

→ Péld 15,18; Péld 26,21

23. vers

Megalázza kevélysége az embert, az alázatos lelkűt pedig tisztelet övezi.

→ Péld 18,12; Mt 23,12; 1Pt 5,5

24. vers

Aki a tolvajjal tart, önmaga ellensége, és az is, aki átkozódást hall, de nem jelenti.

→ 3Móz 5,1

25. vers

Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.

26. vers

Sokan igyekeznek az uralkodó elé, pedig az Úr szolgáltat igazságot az embernek.

27. vers

Utálják az igazak az álnok embert, a bűnös meg a helyes úton járót utálja.

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31