Lukács evangéliuma
23. fejezet
Jézus Pilátus előtt
1. vers
Ezután valamennyien elindultak, és elvitték őt Pilátushoz.
2. vers
Ott így kezdték vádolni: Megállapítottuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja magáról, hogy ő a felkent király.
3. vers
Pilátus megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Ő pedig ezt felelte: Te mondod.
→
1Tim 6,13
4. vers
Pilátus erre így szólt a főpapokhoz és a sokasághoz: Semmi bűnt nem találok ebben az emberben.
5. vers
De azok még erősebben kiáltozták: Fellázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.
Jézus Heródes előtt
6. vers
Pilátus ezt hallva megkérdezte: Galileából való ez az ember?
7. vers
Amikor pedig megtudta, hogy Heródes fennhatósága alá tartozik, átküldte Heródeshez, aki szintén Jeruzsálemben tartózkodott ezekben a napokban.
8. vers
Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Már jó ideje szerette volna látni, mert hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz majd a szeme láttára.
→
Lk 9,9
9. vers
Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki.
10. vers
Ott álltak a főpapok és az írástudók is, akik hevesen vádolták.
11. vers
Heródes pedig katonai kíséretével együtt megvetően bánt vele, kigúnyolta, és fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz.
12. vers
Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötöttek egymással, korábban ugyanis ellenségek voltak.
→
ApCsel 4,27
Jézus és Barabbás
13. vers
Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet,
14. vers
és így szólt hozzájuk: Ezt az embert elém hoztátok azzal, hogy a népet félrevezeti. Íme, én előttetek hallgattam ki, és semmi olyan bűnt nem találtam ebben az emberben, amivel vádoljátok.
15. vers
De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el:
16. vers
megfenyítem tehát, és elbocsátom.
17. vers
Ünnepenként pedig szabadon kellett neki bocsátania egy foglyot.
18. vers
Erre valamennyien felkiáltottak: Ezt öld meg! Barabbást pedig bocsásd el nekünk!
19. vers
Ez az ember a városban történt lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe.
20. vers
Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna szabadon bocsátani Jézust.
21. vers
De ezek kiáltoztak: Feszítsd meg, feszítsd meg őt!
22. vers
Ő azonban harmadszor is így szólt hozzájuk: De hát mi rosszat tett ez az ember? Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő bűnt: megfenyítem tehát, és elbocsátom.
23. vers
De azok hangos kiáltásokkal sürgették és követelték, hogy feszítsék meg. És kiáltozásuk győzött.
24. vers
Pilátus ekkor úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak:
25. vers
szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki lázadás és gyilkosság miatt volt börtönben, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.
Jézus útja a Golgotára
26. vers
Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.
27. vers
Követte őt a nép és az asszonyok nagy sokasága, akik jajgattak, és siratták őt.
28. vers
Jézus pedig feléjük fordulva ezt mondta nekik: Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok,
29. vers
mert íme, jönnek majd napok, amikor ezt mondják: Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!
31. vers
Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?
→
1Pt 4,17
Jézus a keresztfán
33. vers
Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.
34. vers
Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Azután sorsvetéssel megosztoztak ruháin.
→
Mt 5,44;
Zsolt 22,19
35. vers
A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!
→
Zsolt 22,8
37. vers
és így szóltak: Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!
38. vers
Felirat is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA.
39. vers
A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is!
40. vers
De a másik megrótta, ezt mondva neki: Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy!
41. vers
Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el.
42. vers
Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba!
Jézus halála
44. vers
Tizenkét órától három óráig sötétség lett az egész földön.
→
Ám 8,9
45. vers
A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt.
→
2Móz 36,35
47. vers
Amikor a százados látta, hogy mi történt, dicsőítette Istent, és így szólt: Ez az ember valóban igaz volt.
48. vers
És az egész sokaság, amely erre a látványra összeverődött, amikor látta a történteket, mellét verve tért haza.
49. vers
Jézus ismerősei pedig mindnyájan és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt.
Jézus temetése
50. vers
Volt egy József nevű ember, Arimátiából, a júdeaiak egyik városából, a nagytanács tagja, derék és igaz férfiú,
51. vers
aki nem értett egyet a többiek döntésével és eljárásával, mert várta az Isten országát.
53. vers
Azután levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltban, amelyben még soha senki sem feküdt.
54. vers
Az ünnepi előkészület napja volt, és hamarosan kezdődött a szombat.
55. vers
Elkísérték őt az asszonyok, akik együtt jöttek Jézussal Galileából, és megnézték a sírboltot meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét.
56. vers
Azután visszatértek, illatszereket és drága keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint.
Könyvek
