Lukács evangéliuma
22. fejezet
Júdás elárulja Jézust
2. vers
A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg Jézust. Féltek ugyanis a néptől.
3. vers
A Sátán pedig bement Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és egyike volt a tizenkettőnek.
4. vers
Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogyan adja őt a kezükre.
5. vers
Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki.
6. vers
Ő elfogadta az egyezséget, és kedvező alkalmat keresett arra, hogy a kezükre adhassa őt, amikor nincs jelen a sokaság.
Az utolsó vacsora
7. vers
Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a páskabárányt.
8. vers
Jézus elküldte Pétert és Jánost ezt mondva: Menjetek el, és készítsétek el nekünk a páskavacsorát, hogy megehessük.
9. vers
Ők pedig ezt kérdezték tőle: Mi a kívánságod, hol készítsük el?
10. vers
Ő így válaszolt: Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz, kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy,
11. vers
és mondjátok meg a ház gazdájának: A Mester ezt üzeni neked: hol van a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a páskavacsorát?
12. vers
Ő majd mutat nektek egy nagy, berendezett emeleti termet: ott készítsétek el!
13. vers
Akkor elmentek, és mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik; és elkészítették a páskavacsorát.
14. vers
Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt,
15. vers
és ezt mondta nekik: Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a páskavacsorát.
16. vers
Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a páskavacsorából, amíg csak be nem teljesedik az Isten országában.
17. vers
Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: Vegyétek, és osszátok el magatok között!
18. vers
Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.
19. vers
És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!
20. vers
Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.
→
Zsid 9,20;
2Móz 24,8;
Jer 31,31
21. vers
De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon.
22. vers
Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt.
23. vers
Azok pedig kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az közülük, aki ezt meg fogja tenni.
Ki a legnagyobb?
24. vers
Versengés is támadt közöttük, hogy melyikük a legnagyobb.
25. vers
Ő így felelt nekik: A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat.
26. vers
Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.
27. vers
Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.
→
Jn 13,1
28. vers
Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben,
29. vers
és én örökségül adom nektek az országot, ahogyan az én Atyám is nekem adta azt;
30. vers
hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és trónszékekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét.
→
Mt 19,28
Jézus inti Pétert és a többi tanítványt
31. vers
Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,
→
Jn 13,7
32. vers
de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet!
→
Jn 21,15
33. vers
Ő így válaszolt: Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, akár a halálba is!
34. vers
Jézus azonban ezt felelte: Mondom neked, Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.
35. vers
Azután ezt kérdezte tőlük: Amikor kiküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben? Semmiben – válaszolták.
36. vers
Majd ezt mondta nekik: Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen.
37. vers
Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: „És a bűnösök közé sorolták.” Mert ami felőlem megíratott, az most beteljesedik.
→
Ézs 53,12
38. vers
Erre így szóltak: Uram, íme, van itt két kard. Ő pedig azt felelte: Elég!
A Gecsemáné-kertben
39. vers
Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is.
40. vers
Mikor pedig odaért, így szólt hozzájuk: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
41. vers
Azután eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott:
42. vers
Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
43. vers
Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse őt.
44. vers
Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.
→
Zsid 5,7
45. vers
Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, és látta, hogy a szomorúságtól kimerülve alszanak.
46. vers
Ekkor így szólt hozzájuk: Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
Jézust elfogják
47. vers
Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett. Júdás jött elöl, a tizenkettő egyike, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.
48. vers
Jézus így szólt hozzá: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?
49. vers
Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték: Uram, odavágjunk a karddal?
50. vers
Egyikük oda is csapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét.
51. vers
Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: Hagyjátok abba! És megérintve a fülét, meggyógyította őt.
52. vers
Majd ezt mondta az ellene kivonuló főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek: Úgy vonultok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen.
53. vers
Mindennap veletek voltam a templomban, mégsem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje.
Jézus a főpap házában
Péter megtagadja Jézust
54. vers
Miután pedig elfogták őt, elvitték és bekísérték a főpap házába. Péter pedig távolról követte.
55. vers
Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük.
56. vers
Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: Ez is vele volt.
57. vers
Ő azonban letagadta, ezt mondva: Asszony, nem ismerem őt!
58. vers
Röviddel ezután más látta meg, és ezt mondta: Te is közülük való vagy! De Péter így válaszolt: Ember, nem vagyok!
59. vers
Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való.
60. vers
Péter azonban ismét tagadta: Ember, nem tudom, mit beszélsz. És amikor ezt mondta, egyszerre megszólalt a kakas.
61. vers
Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.
62. vers
Azután kiment, és keserves sírásra fakadt.
63. vers
Azok a férfiak, akik őrizték Jézust, gúnyolták, és verték őt,
64. vers
majd eltakarták a szemét, és ezt kérdezték: Ki ütött meg téged? Prófétáld meg!
65. vers
És sok más szidalmat is szórtak rá.
Jézus a nagytanács előtt
66. vers
Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók. Jézust a nagytanács elé vezették,
67. vers
és felszólították: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk! Ő pedig így válaszolt: Ha megmondom nektek, nem hiszitek,
68. vers
ha pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek.
70. vers
Erre mind azt kérdezték: Akkor hát te vagy az Isten Fia? Ti mondjátok, hogy én vagyok – felelte nekik.
71. vers
Azok pedig így szóltak: Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából.
Könyvek
