Máté evangéliuma
26. fejezet
Jézus utoljára szól szenvedéséről
1. vers
Amikor Jézus befejezte mindezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz:
2. vers
Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a páska ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszíttessék.
→
2Móz 12,1
3. vers
Ekkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kajafás főpap palotájában,
4. vers
és elhatározták, hogy Jézust csellel elfogják, és megölik.
5. vers
De ezt mondták: Ne az ünnepen, nehogy zavargás legyen a nép között.
Jézus megkenetése Betániában
6. vers
Amikor pedig Jézus Betániában, a leprás Simon házában volt,
7. vers
odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástromtartóban drága olaj volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére.
8. vers
Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: Mire való ez a pazarlás?
9. vers
Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és odaadni a szegényeknek.
10. vers
Amikor ezt Jézus észrevette, megkérdezte tőlük: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem,
11. vers
mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek.
→
5Móz 15,11
12. vers
Mert amikor ezt az olajat a testemre öntötte, a temetésemre készített elő.
13. vers
Bizony mondom nektek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.
Júdás elárulja Jézust
14. vers
Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz,
15. vers
és így szólt: Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt? Azok pedig harminc ezüstöt fizettek neki.
→
Zak 11,12
16. vers
Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.
Az utolsó vacsora
17. vers
A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Hol akarod megenni a páskavacsorát, hol készítsük el?
18. vers
Ő ezt válaszolta: Menjetek a városba egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a páskavacsorát tanítványaimmal.
19. vers
A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a páskavacsorát.
20. vers
Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal.
21. vers
Miközben ettek, így szólt: Bizony mondom nektek, hogy közületek egy el fog árulni engem.
22. vers
Ekkor nagyon elszomorodtak, és egyenként kezdték kérdezni tőle: Talán csak nem én vagyok az, Uram?
23. vers
Ő pedig így válaszolt: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
24. vers
Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.
25. vers
Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: Talán csak nem én vagyok az, Mester? Ő azt felelte neki: Te mondtad.
26. vers
Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem!
27. vers
Azután vette a poharat, és hálát adva nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan,
29. vers
De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.
Az Olajfák hegyén
31. vers
Akkor így szólt hozzájuk Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: „Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.”
→
Zak 13,7
32. vers
De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.
33. vers
Ekkor Péter így szólt hozzá: Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha meg nem botránkozom.
34. vers
Jézus ezt mondta neki: Bizony mondom neked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.
35. vers
Péter így válaszolt: Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg. Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is.
A Gecsemáné-kertben
36. vers
Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom.
37. vers
Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett.
→
Zsid 5,7
38. vers
Akkor így szólt hozzájuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!
39. vers
Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.
40. vers
Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: Nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem?
41. vers
Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.
42. vers
Másodszor is elment, és így imádkozott: Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod.
43. vers
Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük.
44. vers
Otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal.
45. vers
Azután visszatért a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik.
46. vers
Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul.
Jézus elfogatása
47. vers
Még beszélt, amikor megjött Júdás, egy a tizenkettő közül, és nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől.
48. vers
Az árulója ezt a jelet adta nekik: Akit megcsókolok, ő az, őt fogjátok el!
49. vers
És azonnal Jézushoz lépett, és így szólt: Üdvöz légy, Mester! – és megcsókolta őt.
50. vers
Jézus ezt mondta neki: Barátom, ezért jöttél! Akkor odamentek, megragadták Jézust, és elfogták.
51. vers
Egy pedig azok közül, akik Jézussal voltak, a kardjához kapott, kirántotta azt, lesújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.
52. vers
Ekkor így szólt hozzá Jézus: Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el.
53. vers
Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet?
54. vers
De akkor miképpen teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?
55. vers
Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz: Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem! Mindennap a templomban ültem és tanítottam, és nem fogtatok el.
56. vers
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak.
Jézus a nagytanács előtt
57. vers
Azok pedig, akik elfogták Jézust, elvitték Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol összegyűltek az írástudók és a vének.
58. vers
Péter távolról követte őt egészen a főpap palotájáig, bement az udvarra, és ott ült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz ennek a vége.
59. vers
A főpapok pedig és az egész nagytanács hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák,
60. vers
de nem találtak, pedig sok hamis tanú állt elő. Végül előálltak ketten,
61. vers
akik azt állították, hogy Jézus ezt mondta: Le tudom rombolni az Isten templomát, és három nap alatt fel tudom építeni.
→
Jn 2,19
62. vers
A főpap felállt, és így szólt hozzá: Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?
63. vers
Jézus azonban hallgatott. A főpap azt mondta neki: Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!
64. vers
Jézus így felelt: Te mondtad. Sőt, azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.
→
Dán 7,13;
ApCsel 7,56
65. vers
A főpap ekkor megszaggatta ruháját, és így szólt: Istent káromolta! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást.
67. vers
Azután szembeköpték, arcul ütötték, mások pedig bottal verték,
68. vers
és ezt mondták: Prófétáld meg nekünk, Krisztus, ki ütött meg téged!
Péter megtagadja Jézust
69. vers
Péter pedig kinn ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálóleány, és így szólt: Te is a galileai Jézussal voltál.
70. vers
Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta: Nem tudom, mit beszélsz.
71. vers
Mikor pedig kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálóleány, és ezt mondta az ott levőknek: Ez a názáreti Jézussal volt.
72. vers
Ő ismét tagadta: Esküszöm, hogy nem ismerem azt az embert.
73. vers
Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak Péterhez: Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a beszéded is elárul téged.
74. vers
Akkor átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem azt az embert. És nyomban megszólalt a kakas.
75. vers
Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. Azután kiment onnan, és keserves sírásra fakadt.
Könyvek
