Lukács evangéliuma
2. fejezet
Jézus születése
1. vers
Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet.
2. vers
Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó.
3. vers
Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják.
4. vers
Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott,
5. vers
hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.
6. vers
És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje,
7. vers
és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.
8. vers
Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.
9. vers
És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.
10. vers
Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz:
11. vers
üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
→
Ézs 9,5
12. vers
A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.
13. vers
És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:
14. vers
Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.
→
Lk 19,38
15. vers
Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg azt, ami ott történt, amit az Úr tudtunkra adott.
16. vers
Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket.
17. vers
Amikor meglátták őt, elmondták mindazt, amit erről a kisgyermekről az angyalok hirdettek,
18. vers
és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.
19. vers
Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta.
20. vers
A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogyan ő megüzente nekik.
Jézus bemutatása a templomban
Simeon és Anna
21. vers
Amikor pedig eljött a nyolcadik nap, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.
→
3Móz 12,3;
Gal 4,4
22. vers
És amikor leteltek tisztulásuk napjai Mózes törvénye szerint, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,
→
3Móz 12,4
23. vers
amint meg van írva az Úr törvényében, hogy „minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak szenteltessék”;
→
2Móz 13,2
24. vers
és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében mondottak szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát”.
→
3Móz 12,8
25. vers
És íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.
26. vers
Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.
27. vers
A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak,
28. vers
akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta:
29. vers
Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel,
31. vers
amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára,
33. vers
A gyermek apja és anyja csodálkoztak azon, amit róla mondott,
34. vers
Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak
→
Ézs 8,14;
Zsolt 118,22;
1Pt 2,6
35. vers
– a te lelkedet is éles kard járja majd át –, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata.
36. vers
Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuél leánya, Ásér törzséből. Igen idős volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után,
37. vers
és nyolcvannégy éves özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.
38. vers
Abban az órában is megjelent, hálát adott Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.
39. vers
Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe.
40. vers
A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és Isten kegyelme volt rajta.
A tizenkét éves Jézus a templomban
42. vers
Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.
43. vers
Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre.
44. vers
Mivel azt hitték, hogy az útitársak között van, elmentek egynapi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között.
45. vers
De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább.
46. vers
Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket,
47. vers
és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein.
48. vers
Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én kétségbeesetten kerestünk téged.
49. vers
Ő pedig így válaszolt: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?
50. vers
Ők azonban a nekik adott választ nem értették.
51. vers
Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében,
52. vers
Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.
→
1Sám 2,26
Könyvek
