Lukács evangéliuma
14. fejezet
Jézus meggyógyít egy vízkórost szombaton
1. vers
Amikor egyszer szombaton bement Jézus a farizeusok egyik vezetőjének a házába ebédelni, azok figyelték őt.
→
Lk 11,37
2. vers
Íme, ott egy vízkóros ember került elébe.
3. vers
Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?
→
Mk 3,4
4. vers
De ők hallgattak. Erre megérintette a beteget, meggyógyította és elbocsátotta.
5. vers
Hozzájuk pedig így szólt: Ha közületek valakinek a fia vagy ökre szombaton esik a kútba, vajon nem húzza-e ki azonnal?
6. vers
Nem tudtak erre mit felelni.
A főhelyek válogatása
7. vers
Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, amikor látta, hogyan válogatják a főhelyeket:
→
Mt 23,6
8. vers
Ha valaki lakodalomba hív, ne ülj a főhelyre, mert lehet, hogy nálad érdemesebb embert is meghívott.
9. vers
És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: Engedd át neki a helyed! – akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni.
10. vers
Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb! Akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt.
11. vers
Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.
Vendéglátás viszonzás nélkül
12. vers
Azután szólt Jézus ahhoz is, aki őt meghívta: Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, a rokonaidat vagy a gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged.
13. vers
Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg,
→
Ézs 58,7
14. vers
és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.
A nagy vacsora
15. vers
Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta, így szólt hozzá: Boldog az, aki Isten országának vendége.
16. vers
Ő pedig a következőképpen válaszolt: Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg.
17. vers
A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van!
18. vers
De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!
19. vers
A másik azt mondta: Öt pár ökröt vettem, megyek, hogy lássam, mit érnek. Kérlek, ments ki engem!
20. vers
Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek.
21. vers
Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura ekkor megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat!
22. vers
A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely.
23. vers
Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam.
24. vers
Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat.
Önmegtagadás és kereszthordozás
25. vers
Nagy sokaság ment vele, és ő feléjük fordulva így szólt:
26. vers
Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, az nem lehet az én tanítványom.
27. vers
Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.
A toronyépítés, a hadba vonulás, a megízetlenült só
28. vers
Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig?
29. vers
Nehogy – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdje mindenki, aki látja,
30. vers
és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni.
31. vers
Vagy ha egy király elmegy, hogy harcba bocsátkozzék egy másik királlyal, vajon nem ül le előbb, és nem tart tanácsot arról, hogy szembeszállhat-e tízezer élén azzal, aki húszezerrel jön ellene?
32. vers
Mert ha nem, akkor követséget küld, amikor az még távol van, és megkérdezi a békefeltételeket.
33. vers
Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, az nem lehet az én tanítványom.
34. vers
Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni?
35. vers
Sem a földre, sem a trágyadombra nem való: tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!
Könyvek
