János evangéliuma
5. fejezet
Jézus beteget gyógyít szombaton a Betesdánál
1. vers
Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe.
2. vers
Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van.
→
Neh 3,1
3. vers
A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben, és várták a víz megmozdulását.
4. vers
Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett.
5. vers
Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében.
6. vers
Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni?
7. vers
A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe. Amíg én odaérek, más lép be előttem.
8. vers
Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!
9. vers
És azonnal meggyógyult ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.
10. vers
A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat.
11. vers
Ő így válaszolt nekik: Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!
13. vers
De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt.
14. vers
Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.
15. vers
Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította.
A Fiú feltámaszt és ítél
16. vers
Azért üldözték a zsidók Jézust, mert szombaton tette ezt.
17. vers
Jézus így szólt hozzájuk: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.
18. vers
Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel.
19. vers
Megszólalt tehát Jézus, és ezeket mondta nekik: Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya, mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon.
→
Mt 11,27
20. vers
Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz. És ezeknél nagyobb tetteket is mutat majd neki, hogy ti csodálkozzatok.
21. vers
Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
→
5Móz 32,39
22. vers
Az Atya nem is ítél meg senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át,
→
1Jn 2,23
23. vers
hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte.
24. vers
Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.
→
1Jn 3,14
25. vers
Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.
26. vers
Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.
→
1Jn 5,20
28. vers
Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját,
→
1Tim 4,16
29. vers
és kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.
→
Dán 12,2;
Róm 2,6
30. vers
Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem.
Jézusról tanúskodnak a cselekedetei, az Atya és az Írás
31. vers
Ha én magamról tennék bizonyságot, az én bizonyságtételem nem volna igaz.
32. vers
Más az, aki bizonyságot tesz énrólam, és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amellyel rólam tanúskodik.
33. vers
Ti elküldtetek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról.
→
1Jn 5,9
34. vers
Nekem azonban nincs szükségem embertől való bizonyságtételre, hanem azért mondom ezeket, hogy ti üdvözüljetek.
35. vers
Ő volt az égő és világító fáklya, de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni.
36. vers
Nekem azonban Jánosénál nagyobb bizonyságtételem van. Mert a tettek, amelyeket átadott nekem az Atya, hogy teljesítsem azokat, ezek a tetteim maguk tanúskodnak arról, hogy engem az Atya küldött el.
37. vers
Az Atya, aki elküldött engem, ő tett bizonyságot rólam. Az ő hangját nem hallottátok soha, arcát sem láttátok,
38. vers
és az igéje sem marad meg bennetek, mert annak, akit ő elküldött, nem hisztek.
39. vers
Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot,
→
Ézs 34,16;
2Tim 3,15
40. vers
és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.
41. vers
Én nem fogadok el dicsőséget emberektől,
42. vers
rólatok viszont tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete.
43. vers
Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be; ha más a maga nevében jön, azt befogadjátok.
44. vers
Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?
45. vers
Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atyánál. Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben ti reménykedtek.
46. vers
Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert ő énrólam írt.
47. vers
Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?
Könyvek
