János evangéliuma
11. fejezet
Lázár feltámasztása
1. vers
Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából.
→
Lk 10,38
2. vers
Mária volt az, aki megkente az Urat olajjal, és megtörölte a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg.
→
Jn 12,3;
Mt 26,7;
Mk 14,3
3. vers
A nővérei megüzenték Jézusnak: Uram, íme, akit szeretsz, beteg.
4. vers
Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.
5. vers
Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt.
6. vers
Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, még két napig azon a helyen maradt, ahol volt,
7. vers
de azután így szólt a tanítványaihoz: Menjünk ismét Júdeába!
8. vers
A tanítványok ezt mondták neki: Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?
9. vers
Jézus így válaszolt: Nem tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát,
10. vers
de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága.
11. vers
Ezeket mondta, azután így szólt hozzájuk: Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem.
12. vers
A tanítványok ezt felelték: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
13. vers
Pedig Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól.
14. vers
Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt.
15. vers
Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!
16. vers
Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele együtt!
17. vers
Amikor Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van.
18. vers
Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez,
19. vers
ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.
20. vers
Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt.
21. vers
Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
22. vers
De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.
23. vers
Jézus ezt mondta neki: Feltámad a testvéred!
25. vers
Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él;
26. vers
és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?
→
Jn 5,24
27. vers
Márta így felelt: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.
→
Mt 16,16
28. vers
Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: A Mester itt van, és hív téged.
29. vers
Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá.
30. vers
De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta találkozott vele.
31. vers
A zsidók, akik Máriával voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy hirtelen feláll és kimegy. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon.
32. vers
Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
33. vers
Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, háborgott lelkében, és megrendült.
34. vers
Megkérdezte: Hova helyeztétek őt? Azt felelték: Uram, jöjj és lásd meg!
36. vers
A zsidók ezt mondták: Íme, mennyire szerette!
37. vers
Közülük néhányan pedig így szóltak: Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?
38. vers
Jézus – még mindig háborogva magában – a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta.
39. vers
Jézus így szólt: Vegyétek el a követ! Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.
40. vers
Jézus azonban ezt mondta neki: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?
41. vers
Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.
42. vers
Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.
43. vers
Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki!
44. vers
És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!
A nagytanács elhatározza Jézus megölését
45. vers
Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett.
46. vers
Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus.
47. vers
Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz.
→
Mt 26,3;
Mk 14,1;
Lk 22,2
48. vers
Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is.
49. vers
Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: Ti nem értetek semmit.
50. vers
Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.
51. vers
Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért;
52. vers
és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.
53. vers
Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt.
54. vers
Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott maradt tanítványaival.
55. vers
Közeledett a zsidók páskaünnepe, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe az ünnep előtt, hogy megtisztuljanak.
56. vers
Keresték Jézust, és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre?
57. vers
A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.
Könyvek
