János evangéliuma

4. fejezet


Fejezetek:


Jézus és a samáriai asszony


1. vers

Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János –


2. vers

bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai –,


3. vers

elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába.


4. vers

Samárián kellett pedig átmennie,


5. vers

és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek.

1Móz 33,18; Józs 24,32


6. vers

Ott volt Jákób forrása. Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt.


7. vers

Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: Adj innom!


8. vers

Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.


9. vers

A samáriai asszony ezt mondta: Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal.

Ezsd 4,1


10. vers

Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.

Jn 7,37; Jel 21,6


11. vers

Az asszony így szólt hozzá: Uram, merítőedényed sincs, a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet?


12. vers

Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?


13. vers

Jézus így válaszolt neki: Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,


14. vers

de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.

Jn 7,37; Ézs 49,10; Ézs 55,1


15. vers

Az asszony erre ezt mondta: Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni.


16. vers

Jézus így szólt hozzá: Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza!


17. vers

Az asszony így válaszolt: Nincs férjem. Jézus erre ezt mondta: Jól mondtad, hogy férjed nincs,


18. vers

mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál.


19. vers

Az asszony így felelt: Uram, látom, hogy próféta vagy.


20. vers

A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell.

5Móz 12,5; Zsolt 122


21. vers

Jézus így válaszolt: Higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.

Mal 1,11


22. vers

Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad.

2Kir 17,29; Ézs 2,3


23. vers

De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres.


24. vers

Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.


25. vers

Az asszony így felelt: Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent.


26. vers

Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki veled beszélek.


27. vers

Ekkor megérkeztek a tanítványai, és csodálkoztak azon, hogy asszonnyal beszél, mégsem mondta egyikük sem: Mit akarsz tőle? Miért beszélgetsz vele?


28. vers

Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek:


29. vers

Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ő a Krisztus?


30. vers

Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.


31. vers

Közben kérték őt a tanítványai: Mester, egyél!


32. vers

Ő pedig azt mondta nekik: Nekem van mit ennem, amiről ti nem tudtok.


33. vers

A tanítványok egymást kérdezgették: Valaki talán hozott neki enni?


34. vers

Jézus ezt mondta nekik: Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját.

Mt 4,4; Jn 19,30


35. vers

Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra.


36. vers

Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató.


37. vers

Mert abban igaza van a mondásnak, hogy más a vető, és más az arató.


38. vers

Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.


39. vers

Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: Megmondott nekem mindent, amit tettem.


40. vers

Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig.


41. vers

Az ő szavának sokkal többen hittek,


42. vers

az asszonynak pedig meg is mondták: Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.

1Jn 4,14


Jézus újra Galileában


43. vers

Két nap múlva pedig elment onnan Galileába,


44. vers

bár maga Jézus tett bizonyságot arról, hogy nincs becsülete a prófétának a saját hazájában.


45. vers

Mégis, amikor Galileába érkezett, befogadták őt azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, mivel ők is ott voltak.


Jézus meggyógyítja a kapernaumi királyi tisztviselő gyermekét


46. vers

Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia.


47. vers

Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön, és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van.


48. vers

Erre Jézus ezt mondta neki: Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.

1Kor 1,22


49. vers

A királyi tisztviselő kérte őt: Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem!


50. vers

Jézus így válaszolt: Menj el, a te fiad él! Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.


51. vers

Még hazafelé tartott, amikor szembejöttek vele a szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él.


52. vers

Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Ezt mondták neki: Tegnap délután egy órakor hagyta el a láz.


53. vers

Megértette tehát az apa, hogy abban az órában történt ez, amikor ezt mondta neki Jézus: A te fiad él. És hitt ő, valamint egész háza népe.


54. vers

Ezt pedig második jelként tette Jézus, miután megérkezett Júdeából Galileába.

Fejezetek:


Könyvek