A János írása szerint való szent evangyéliom

16. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok.


2. vers

A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.


3. vers

És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.


4. vers

Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy a mikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.


5. vers

Most pedig elmegyek ahhoz, a ki küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy?


6. vers

Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket.


7. vers

De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.


8. vers

És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:


9. vers

Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;


10. vers

És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem;


11. vers

Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.


12. vers

Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.


13. vers

De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.


14. vers

Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.


15. vers

Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.


16. vers

Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek.


17. vers

Mondának azért az ő tanítványai közül egymásnak: Mi az, a mit nékünk mond: Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem; és: mert én az Atyához megyek?


18. vers

Mondának azért: Mi az a kevés idő, a miről szól? Nem tudjuk, mit mond.


19. vers

Megérté azért Jézus, hogy őt akarnák megkérdezni, és monda nékik: Arról tudakozzátok-é egymást, hogy azt mondám: Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem?


20. vers

Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul.


21. vers

Az asszony mikor szűl, szomorúságban van, mert eljött az ő órája: de mikor megszűli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra.


22. vers

Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket.


23. vers

És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.


24. vers

Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.


25. vers

Ezeket példázatokban mondottam néktek; de eljő az idő , mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyiltan beszélek néktek az Atyáról.


26. vers

Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek;


27. vers

Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki.


28. vers

Kijöttem az Atyától, és jöttem e világba: ismét elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához.


29. vers

Mondának néki az ő tanítványai: Ímé, most nyiltan beszélsz és semmi példázatot nem mondasz.


30. vers

Most tudjuk, hogy te mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen: erről hiszszük, hogy az Istentől jöttél ki.


31. vers

Felele nékik Jézus: Most hiszitek?


32. vers

Ímé eljő az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.


33. vers

Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyőztem a világot.

Fejezetek:


Könyvek