A János írása szerint való szent evangyéliom
1. fejezet
1. vers
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2. vers
Ez kezdetben az Istennél vala.
3. vers
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4. vers
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5. vers
Ez a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6. vers
Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7. vers
Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8. vers
Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9. vers
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. vers
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. vers
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. vers
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. vers
A ki nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14. vers
És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
15. vers
János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kiről mondám: A ki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál.
16. vers
És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.
17. vers
Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.
18. vers
Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.
19. vers
És ez a János bizonyságtétele, a mikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te?
20. vers
És megvallá és nem tagadá; és megvallá, hogy: Nem én vagyok a Krisztus.
21. vers
És kérdezék őt: Kicsoda tehát? Illés vagy-é te? És monda: Nem vagyok. A próféta vagy-é te? És ő felele: Nem.
22. vers
Mondának azért néki: Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk azoknak, a kik minket elküldöttek: Mit mondasz magad felől?
23. vers
Monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, a mint megmondotta Ésaiás próféta.
24. vers
És a küldöttek a farizeusok közül valók voltak:
25. vers
És megkérdék őt és mondának néki: Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?
26. vers
Felele nékik János, mondván: Én vízzel keresztelek; de köztetek van, a kit ti nem ismertek.
27. vers
Ő az, a ki utánam jő, a ki előttem lett, a kinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíjját megoldjam.
28. vers
Ezek Béthabarában lettek, a Jordánon túl, a hol János keresztel vala.
29. vers
Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!
30. vers
Ez az, a kiről én ezt mondám: Én utánam jön egy férfiú, a ki előttem lett, mert előbb volt nálamnál.
31. vers
És én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék Izráelnek, azért jöttem én, a ki vízzel keresztelek.
32. vers
És bizonyságot tőn János, mondván: Láttam a Lelket leszállani az égből, mint egy galambot; és megnyugovék ő rajta.
33. vers
És én nem ismertem őt; de a ki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: A kire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, a ki keresztel Szent Lélekkel.
34. vers
És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia.
35. vers
Másnap ismét ott állt vala János és kettő az ő tanítványai közül;
36. vers
És ránézvén Jézusra, a mint ott jár vala, monda: Ímé az Isten Báránya!
37. vers
És hallá őt a két tanítvány, a mint szól vala, és követék Jézust.
38. vers
Jézus pedig hátrafordulván és látván, hogy követik azok, monda nékik:
39. vers
Mit kerestek? Azok pedig mondának néki: Rabbi, (a mi megmagyarázva azt teszi: Mester) hol lakol?
40. vers
Monda nékik: Jőjjetek és lássátok meg. Elmenének és megláták, hol lakik; és nála maradának azon a napon: vala pedig körülbelül tíz óra.
41. vers
A kettő közül, a kik Jánostól ezt hallották és őt követték vala, András volt az egyik, a Simon Péter testvére.
42. vers
Találkozék ez először a maga testvérével, Simonnal, és monda néki: Megtaláltuk a Messiást (a mi megmagyarázva azt teszi: Krisztus);
43. vers
És vezeté őt Jézushoz. Jézus pedig reá tekintvén, monda: Te Simon vagy, a Jóna fia; te Kéfásnak fogsz hivatni (a mi megmagyarázva: Kőszikla).
44. vers
A következő napon Galileába akart menni Jézus; és találkozék Fileppel, és monda néki: Kövess engem!
45. vers
Filep pedig Bethsaidából, az András és Péter városából való volt.
46. vers
Találkozék Filep Nátánaellel, és monda néki: A ki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát.
47. vers
És monda néki Nátánael: Názáretből támadhat-é valami jó? Monda néki Filep: Jer és lásd meg!
48. vers
Látá Jézus Nátánaelt ő hozzá menni, és monda ő felőle: Ímé egy igazán Izráelita, a kiben hamisság nincsen.
49. vers
Monda néki Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: Mielőtt hítt téged Filep, láttalak téged, a mint a fügefa alatt voltál.
50. vers
Felele Nátánael és monda néki: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya!
51. vers
Felele Jézus és monda néki: Hogy azt mondám néked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél.
52. vers
És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyilt eget, és az Isten angyalait, a mint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.
Könyvek
