A János írása szerint való szent evangyéliom
12. fejezet
1. vers
Jézus azért hat nappal a husvét előtt méne Bethániába, a hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból.
2. vers
Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, a kik együt ülnek vala ő vele.
3. vers
Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával.
4. vers
Monda azért egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki őt elárulandó vala:
5. vers
Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták a szegényeknek?
6. vers
Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené.
7. vers
Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt.
8. vers
Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.
9. vers
A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, a kit feltámasztott a halálból.
10. vers
A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék;
11. vers
Mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és hivének a Jézusban.
12. vers
Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő,
13. vers
Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya!
14. vers
Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva:
15. vers
Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve.
16. vers
Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és hogy ezeket mívelték ő vele.
17. vers
A sokaság azért, a mely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn.
18. vers
Azért is méne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala.
19. vers
Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy.
20. vers
Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen:
21. vers
Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.
22. vers
Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak.
23. vers
Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia.
24. vers
Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.
25. vers
Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.
26. vers
A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.
27. vers
Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára.
28. vers
Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.
29. vers
A sokaság azért, a mely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki.
30. vers
Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek.
31. vers
Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme:
32. vers
És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.
33. vers
Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.
34. vers
Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?
35. vers
Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
36. vers
Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.
37. vers
És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne:
38. vers
Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?
39. vers
Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:
40. vers
Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
41. vers
Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látta az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle.
42. vers
Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből:
43. vers
Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét.
44. vers
Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem.
45. vers
És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem.
46. vers
És világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.
47. vers
És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.
48. vers
A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki őt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.
49. vers
Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.
50. vers
És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.
Könyvek
