A János írása szerint való szent evangyéliom

11. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából.


2. vers

Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.


3. vers

Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.


4. vers

Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.


5. vers

Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt.


6. vers

Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.


7. vers

Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.


8. vers

Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?


9. vers

Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.


10. vers

De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.


11. vers

Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.


12. vers

Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.


13. vers

Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.


14. vers

Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.


15. vers

És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el ő hozzá!


16. vers

Monda azért Tamás, a ki Kettősnek mondatik, az tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.


17. vers

Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.


18. vers

Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;


19. vers

És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől.


20. vers

Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.


21. vers

Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.


22. vers

De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.


23. vers

Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.


24. vers

Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.


25. vers

Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;


26. vers

És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?


27. vers

Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala.


28. vers

És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.


29. vers

Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.


30. vers

Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala.


31. vers

A zsidók azért, a kik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.


32. vers

Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.


33. vers

Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle.


34. vers

És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!


35. vers

Könnyekre fakadt Jézus.


36. vers

Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt!


37. vers

Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?


38. vers

Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.


39. vers

Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.


40. vers

Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?


41. vers

Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszék vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.


42. vers

Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.


43. vers

És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki!


44. vers

És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.


45. vers

Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.


46. vers

De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.


47. vers

Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível.


48. vers

Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.


49. vers

Egy pedig ő közülök, Kajafás, a ki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok.


50. vers

Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.


51. vers

Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;


52. vers

És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.


53. vers

Ama naptól azért azon tanakodának, hogy őt megöljék.


54. vers

Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodék az ő tanítványaival.


55. vers

Közel vala pedig a zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről husvét előtt, hogy megtisztuljanak.


56. vers

Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?


57. vers

A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy őt megfogják.

Fejezetek:


Könyvek