A János írása szerint való szent evangyéliom

10. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.


2. vers

A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.


3. vers

Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.


4. vers

És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.


5. vers

Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.


6. vers

Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.


7. vers

Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.


8. vers

Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.


9. vers

Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.


10. vers

A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.


11. vers

Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.


12. vers

A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.


13. vers

A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.


14. vers

Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,


15. vers

A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.


16. vers

Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.


17. vers

Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.


18. vers

Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.


19. vers

Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt.


20. vers

És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?


21. vers

Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?


22. vers

Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;


23. vers

És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.


24. vers

Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!


25. vers

Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.


26. vers

De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:


27. vers

Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:


28. vers

És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.


29. vers

Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.


30. vers

Én és az Atya egy vagyunk.


31. vers

Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt.


32. vers

Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?


33. vers

Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.


34. vers

Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?


35. vers

Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),


36. vers

Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!


37. vers

Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;


38. vers

Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.


39. vers

Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből.


40. vers

És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János először keresztelt vala; és ott marada.


41. vers

És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala.


42. vers

És sokan hivének ott ő benne.

Fejezetek:


Könyvek