A János írása szerint való szent evangyéliom

capítulo 10


Capítulos:


verso 1

Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.


verso 2

A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.


verso 3

Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.


verso 4

És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.


verso 5

Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.


verso 6

Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.


verso 7

Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.


verso 8

Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.


verso 9

Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.


verso 10

A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.


verso 11

Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.


verso 12

A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.


verso 13

A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.


verso 14

Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,


verso 15

A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.


verso 16

Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.


verso 17

Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.


verso 18

Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.


verso 19

Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt.


verso 20

És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?


verso 21

Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?


verso 22

Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;


verso 23

És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.


verso 24

Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!


verso 25

Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.


verso 26

De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:


verso 27

Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:


verso 28

És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.


verso 29

Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.


verso 30

Én és az Atya egy vagyunk.


verso 31

Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt.


verso 32

Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?


verso 33

Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.


verso 34

Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?


verso 35

Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),


verso 36

Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!


verso 37

Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;


verso 38

Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.


verso 39

Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből.


verso 40

És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János először keresztelt vala; és ott marada.


verso 41

És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala.


verso 42

És sokan hivének ott ő benne.

Capítulos:


Libros