A János írása szerint való szent evangyéliom
capítulo 10
verso 1
Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
verso 2
A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
verso 3
Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
verso 4
És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
verso 5
Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
verso 6
Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
verso 7
Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
verso 8
Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
verso 9
Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.
verso 10
A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.
verso 11
Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
verso 12
A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
verso 13
A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
verso 14
Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
verso 15
A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
verso 16
Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
verso 17
Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
verso 18
Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
verso 19
Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt.
verso 20
És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?
verso 21
Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?
verso 22
Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
verso 23
És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.
verso 24
Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!
verso 25
Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
verso 26
De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:
verso 27
Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:
verso 28
És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.
verso 29
Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.
verso 31
Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt.
verso 32
Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
verso 33
Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
verso 34
Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
verso 35
Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),
verso 36
Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
verso 37
Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
verso 38
Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.
verso 39
Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből.
verso 40
És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János először keresztelt vala; és ott marada.
verso 41
És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala.
Libros
