A János írása szerint való szent evangyéliom
capítulo 6
verso 1
Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl.
verso 2
És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken.
verso 3
Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.
verso 4
Közel vala pedig husvét, a zsidók ünnepe.
verso 5
Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?
verso 6
Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni.
verso 7
Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset.
verso 8
Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:
verso 9
Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?
verso 10
Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.
verso 11
Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala.
verso 12
A mint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen.
verso 13
Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evők után.
verso 14
Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendő vala a világra.
verso 15
Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.
verso 16
Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez,
verso 17
És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.
verso 18
És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala.
verso 19
Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének, megláták Jézust, a mint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.
verso 20
Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!
verso 21
Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének.
verso 22
Másnap a sokaság, a mely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, a melybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el,
verso 23
De jöttek más hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, a hol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:
verso 24
Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust.
verso 25
És megtalálván őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide?
verso 26
Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.
verso 27
Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.
verso 28
Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?
verso 29
Felele Jázus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit ő küldött.
verso 30
Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz?
verso 31
A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.
verso 32
Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.
verso 33
Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
verso 34
Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!
verso 35
Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
verso 36
De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.
verso 37
Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem.
verso 38
Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.
verso 39
Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.
verso 40
Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon.
verso 41
Zúgolódának azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá.
verso 42
És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?
verso 43
Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között!
verso 44
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
verso 45
Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.
verso 46
Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van, az látta az Atyát.
verso 47
Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak.
verso 49
A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
verso 50
Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.
verso 51
Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.
verso 52
Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nekünk a testét, hogy azt együk?
verso 53
Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.
verso 54
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
verso 55
Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.
verso 56
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
verso 57
A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.
verso 58
Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké.
verso 59
Ezeket mondá a zsinagógában, a mikor tanít vala Kapernaumban.
verso 60
Sokan azért, a kik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?
verso 61
Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat?
verso 62
Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, a hol elébb vala?!
verso 63
A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
verso 64
De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt.
verso 65
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
verso 66
Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.
verso 67
Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?
verso 68
Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.
verso 69
És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
verso 70
Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög.
verso 71
Érette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta őt elárulni, noha egy volt a tizenkettő közül.
Libros
