A János írása szerint való szent evangyéliom
capítulo 4
verso 1
Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,
verso 2
(Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,)
verso 3
Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.
verso 4
Samárián kell vala pedig általmennie.
verso 5
Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.
verso 6
Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leült a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
verso 7
Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
verso 8
Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
verso 9
Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
verso 10
Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.
verso 11
Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
verso 12
Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
verso 13
Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:
verso 14
Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.
verso 15
Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!
verso 16
Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!
verso 17
Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;
verso 18
Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
verso 19
Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
verso 20
A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
verso 21
Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
verso 22
Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, amit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
verso 23
De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
verso 24
Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
verso 25
Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
verso 26
Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
verso 27
Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
verso 28
Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
verso 29
Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
verso 30
Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
verso 31
Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
verso 32
Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
verso 33
Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
verso 34
Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
verso 35
Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
verso 36
És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.
verso 37
Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.
verso 38
Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.
verso 39
Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem.
verso 40
A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.
verso 41
És sokkal többen hivének a maga beszédéért,
verso 42
És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.
verso 43
Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.
verso 44
Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában.
verso 45
Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre.
verso 46
Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala.
verso 47
Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala.
verso 48
Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.
verso 49
Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal.
verso 50
Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment.
verso 51
A mint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él.
verso 52
Megtudakozá azért tőlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz;
verso 53
Megérté azért az atya, hogy abban az órában, amelyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe.
verso 54
Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.
Libros
