A János írása szerint való szent evangyéliom

capítulo 2


Capítulos:


verso 1

És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt Jézus anyja;


verso 2

És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe.


verso 3

És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.


verso 4

Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.


verso 5

Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.


verso 6

Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.


verso 7

Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.


verso 8

És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.


verso 9

A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt,


verso 10

És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.


verso 11

Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai.


verso 12

Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradának néhány napig,


verso 13

Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.


verso 14

És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala:


verso 15

És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;


verso 16

És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.


verso 17

Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.


verso 18

Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?


verso 19

Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.


verso 20

Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?


verso 21

Ő pedig az ő testének templomáról szól vala.


verso 22

Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az ő tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala.


verso 23

A mint pedig Jeruzsálemben vala husvétkor az ünnepen, sokan hivének az ő nevében, látván az ő jeleit, a melyeket cselekszik vala.


verso 24

Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy ő ismeré mindnyájokat.


verso 25

És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben.

Capítulos:


Libros