A János írása szerint való szent evangyéliom
capítulo 2
verso 1
És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt Jézus anyja;
verso 2
És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe.
verso 3
És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.
verso 4
Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.
verso 5
Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.
verso 6
Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.
verso 7
Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.
verso 8
És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.
verso 9
A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt,
verso 10
És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.
verso 11
Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai.
verso 12
Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradának néhány napig,
verso 13
Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
verso 14
És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala:
verso 15
És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;
verso 16
És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.
verso 17
Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.
verso 18
Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?
verso 19
Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.
verso 20
Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?
verso 21
Ő pedig az ő testének templomáról szól vala.
verso 22
Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az ő tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala.
verso 23
A mint pedig Jeruzsálemben vala husvétkor az ünnepen, sokan hivének az ő nevében, látván az ő jeleit, a melyeket cselekszik vala.
verso 24
Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy ő ismeré mindnyájokat.
verso 25
És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben.
Libros
