A János írása szerint való szent evangyéliom

capítulo 16


Capítulos:


verso 1

Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok.


verso 2

A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.


verso 3

És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.


verso 4

Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy a mikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.


verso 5

Most pedig elmegyek ahhoz, a ki küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy?


verso 6

Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket.


verso 7

De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.


verso 8

És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:


verso 9

Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;


verso 10

És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem;


verso 11

Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.


verso 12

Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.


verso 13

De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.


verso 14

Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.


verso 15

Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.


verso 16

Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek.


verso 17

Mondának azért az ő tanítványai közül egymásnak: Mi az, a mit nékünk mond: Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem; és: mert én az Atyához megyek?


verso 18

Mondának azért: Mi az a kevés idő, a miről szól? Nem tudjuk, mit mond.


verso 19

Megérté azért Jézus, hogy őt akarnák megkérdezni, és monda nékik: Arról tudakozzátok-é egymást, hogy azt mondám: Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem?


verso 20

Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul.


verso 21

Az asszony mikor szűl, szomorúságban van, mert eljött az ő órája: de mikor megszűli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra.


verso 22

Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket.


verso 23

És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.


verso 24

Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.


verso 25

Ezeket példázatokban mondottam néktek; de eljő az idő , mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyiltan beszélek néktek az Atyáról.


verso 26

Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek;


verso 27

Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki.


verso 28

Kijöttem az Atyától, és jöttem e világba: ismét elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához.


verso 29

Mondának néki az ő tanítványai: Ímé, most nyiltan beszélsz és semmi példázatot nem mondasz.


verso 30

Most tudjuk, hogy te mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen: erről hiszszük, hogy az Istentől jöttél ki.


verso 31

Felele nékik Jézus: Most hiszitek?


verso 32

Ímé eljő az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.


verso 33

Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyőztem a világot.

Capítulos:


Libros