Sámuel második könyve
7. fejezet
1. vers
Akkoriban, amikor Jahve nyugalmat adott körös-körül minden ellenségétől a királynak, egyszer ott ült a király a házában,
2. vers
és ezt mondta Nátán prófétának: Nézd csak, én cédrusfa palotában lakom, Isten ládája pedig függönyök közepette.
3. vers
Nátán azt mondta a királynak: Eredj, s tégy meg mindent, ami szívedben van, mert Jahve veled lesz!
4. vers
Azon az éjszakán történt. Jahve szava szólott Nátánhoz.
5. vers
Eredj, – mondta – mondd meg szolgádnak, Dávidnak: Így szól Jahve: Te akarsz nekem házat építeni, hogy ott lakjam?
6. vers
Én ugyanis attól a naptól fogva, hogy Izrael fiait Egyiptomból felhoztam, nem laktam házban, egészen eddig a napig. Hanem sátor-hajlékban vándoroltam.
7. vers
Vajon az egész idő alatt, amelyben Izrael összes fiai közt vándoroltam, mondottam-e Izrael egy törzsének is, hogy azoknak tudniillik, akiknek megparancsoltam, hogy népemet, Izraelt legeltessék, olyan szót, hogy miért nem építettek nekem cédrusfa palotát?
8. vers
Szólj tehát így szolgámnak, Dávidnak: Így szól a seregek Jahvéja: Én hoztalak el a nyáj mögül, a legelőről, hogy népem, Izrael fölött fejedelem légy!
9. vers
Veled voltam minden úton, amelyen jártál; orcád elől kiirtottam minden ellenségedet; nagy nevet akarok neked szerezni, amilyen a földön levő nagyoknak a neve!
10. vers
Ki akarok jelölni egy helyet is népemnek, Izraelnek, hogy oda beültessem, hogy ott maradandóan lakhassék, s hogy ne kelljen többé riadoznia, hogy a körülmetéletlenek fiai tovább ne nyomorgassák, mint kezdetben tették.
11. vers
Attól a naptól fogva, amelyen bírákat rendeltem népem, Izrael fölé, nem adtam e neked nyugalmat összes ellenségeidtől? Most hát azt jelenti neked Jahve, hogy Jahve akar neked házat készíteni.
12. vers
Akkor, amikor betelnek napjaid, és atyáiddal együtt fogsz feküdni. Akkor majd magodat, aki tested belsejéből jő ki, fölkeltem te utánad, s megszilárdítom királyságodat!
13. vers
Ő fog majd házat építeni nevemnek, s királyi székét szilárddá fogom tenni örökre!
14. vers
Én atyja leszek majd neki, s ő fiammá lesz nékem! Ha majd vétkeznék, emberek pálcájával és az ember fiainak ütéseivel fenyítem meg őt.
15. vers
De kegyelmem nem távozik el tőle úgy, ahogy elvettem azt Saultól, akit eltávolítottam előled!
16. vers
Házad maradandó lesz, királyságod örökké tart előtted, trónod szilárd lesz örökké!
17. vers
Mindenben e szavaknak megfelelően és teljesen e látomás szerint szólott Nátán Dávidnak.
18. vers
Ekkor Dávid király bement, leült Jahve előtt és így szólott: Ki vagyok én, Uram, Jahve? És mi az én házam, hogy idáig hoztál engemet?
19. vers
És ez még mind kevés a szemedben Uram, Jahve! Még szolgád házáról is beszéltél, a messze jövőről! És ezt ember törvényéül szabod meg, Uram, Jahve!
20. vers
Mit is mondhatna még neked Dávid? Te ismered szolgádat Uram, Jahve!
21. vers
Szavadért és szíved szerint cselekedéd mind ezt a nagy dolgot, hogy szolgáddal tudasd azt.
22. vers
Nagy vagy te ezért Jahve, Isten, mert nincs hozzád hasonló, nincs Isten rajtad kívül mind a szerint, amit fülünkkel hallottunk!
23. vers
Van-e népedhez, Istenhez hasonló egy nemzet is a földön, amelyet istenek mentek volna el megvásárolni, hogy nép legyen belőle, s nevet szerezhessenek neki! Tettek volna-e más istenek nagy és félelmes dolgokat értetek? Mint, ahogy Te tettél, mikor, hogy földet szerezzél népednek, melyet Egyiptomból megvásároltál magadnak, kiűztél nemzeteket és kiűzted isteneiket!
24. vers
Te a te népedet, Izraelt örök népül szilárd birtokoddá tetted, s Te, Jahve lettél nekik Istenükké.
25. vers
Most hát Jahve, Isten, azt a dolgot, amelyet szolgád felől és háza felől mondottál, valósítsd meg örökre és cselekedjél úgy, ahogy szólottál!
26. vers
Akkor örökre nagy lesz a Te neved! Úgy fognak hívni: Seregek Jahvéja! Isten Izrael fölött! Szolgádnak, Dávidnak háza pedig – örökké állani fog előtted!
27. vers
Mert Te, seregek Jahvéja, Izrael Istene, azt a kijelentést adtad szolgádnak fülébe: házat építek neked! Ezért vette szolgád szívébe azt a bátorságot, hogy így imádkozzék Hozzád.
28. vers
Most hát, Uram Isten, Te vagy az Isten és szavaid igazak lesznek! Te szóltad szolgádnak ezt a jó hírt!
29. vers
Most hát légy jó, s áldd meg szolgádnak házát, hogy örökre orcád előtt lehessen, mert Te szólottál, oh, Uram, Jahve és a Te áldásoddal lesz szolgád háza örökké áldott.
Könyvek
