Lukács evangéliuma
capítulo 20
Kérdés Jézus hatalmáról
verso 1
Történt az egyik napon, amikor a templomban tanította a népet, és hirdette az evangéliumot, hogy odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,
verso 2
és megkérdezték tőle: Mondd meg nekünk, milyen hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?
verso 3
Ő pedig így válaszolt nekik: Én is kérdezek tőletek valamit, mondjátok meg nekem:
verso 4
Vajon János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől?
verso 5
Ők pedig így tanakodtak egymás között: Ha azt mondjuk, mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki?
verso 6
Ha pedig azt mondjuk, emberektől, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve arról, hogy János próféta volt.
verso 7
Ezért azt felelték neki, hogy nem tudják, honnan való.
verso 8
Erre Jézus így szólt hozzájuk: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.
A gonosz szőlőmunkások
verso 9
Azután ezt a példázatot mondta a népnek: Egy ember szőlőt ültetett, és munkásoknak adta bérbe, majd hosszú időre idegenbe távozott.
→
Ézs 5,1
verso 10
És amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy adják oda neki a részét a szőlő terméséből. De a munkások megverték, és üres kézzel küldték el.
→
2Krón 36,15
verso 11
Azután egy másik szolgát küldött, de azt is megverték, megalázták, és üres kézzel küldték vissza.
verso 12
Majd egy harmadikat is küldött, de ezt is megsebesítették és kidobták.
verso 13
Akkor így szólt a szőlő gazdája: Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, őt talán meg fogják becsülni.
verso 14
De mikor meglátták őt a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség!
verso 15
És kidobták a szőlőből, majd megölték. Vajon mit fog velük tenni a szőlő ura?
verso 16
Eljön, és elpusztítja ezeket a munkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja. Amikor ezt hallották, így szóltak: Ez nem történhet meg!
verso 17
Ő azonban rájuk nézett, és ezt mondta: Akkor mit jelent az Írásnak ez a szava: „A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő”?
→
Zsolt 118,22
verso 19
Az írástudók és főpapok már abban az órában el akarták őt fogni, de féltek a néptől, mert megértették, hogy róluk mondta ezt a példázatot.
Az adópénz
verso 20
Ezután szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána. Azok igazaknak tettették magukat, hogy Jézust egy kérdéssel tőrbe csalják, és átadhassák a hatóságnak és a helytartói hatalomnak.
verso 21
Ezek megkérdezték tőle: Mester, tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját.
→
3Móz 19,15
verso 22
Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
verso 23
Ő azonban felismerte álnokságukat, és így szólt hozzájuk:
verso 24
Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta? Ők ezt felelték: A császáré.
verso 25
Ő pedig így válaszolt nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!
→
Róm 13,7
verso 26
Így tehát nem tudták tőrbe csalni a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak.
Kérdés a feltámadásról
verso 27
Azután odamentek hozzá néhányan a szadduceusok közül, akik tagadják, hogy van feltámadás, és ezt kérdezték tőle:
verso 28
Mester, Mózes elrendelte nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének.
→
5Móz 25,5;
1Móz 38,8
verso 29
Volt hét testvér. Az első megnősült, de meghalt gyermektelenül.
verso 30
Ekkor a második vette el az asszonyt,
verso 31
aztán a harmadik, majd sorban mind a hét, de mind úgy haltak meg, hogy nem hagytak maguk után gyermeket.
verso 33
Ez az asszony melyikük felesége lesz a feltámadáskor, hiszen mind a hétnek a felesége volt?
verso 34
Jézus így válaszolt nekik: E világ fiai házasodnak és férjhez mennek,
verso 35
de akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek.
verso 36
Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és Isten fiaivá lesznek, mivel feltámadnak a halálból.
→
1Jn 3,1
verso 37
Arra pedig, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is rámutatott a csipkebokorról szóló részben, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondta.
→
2Móz 3,2
verso 38
Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él.
verso 39
Néhány írástudó ekkor így szólt: Mester, jól mondtad.
verso 40
És többé semmit sem mertek kérdezni tőle.
Krisztus Dávidnak Fia és Ura
verso 41
Ő azonban megkérdezte tőlük: Hogyan mondhatják azt, hogy a Krisztus Dávid Fia?
verso 42
Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: „Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobb kezem felől,
→
Zsolt 110,1
verso 43
amíg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.”
verso 44
Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a Fia?
Az írástudók nagyravágyása és kapzsisága
verso 45
Miközben pedig az egész nép hallgatta őt, így szólt a tanítványaihoz:
verso 46
Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szívesen veszik a köszöntéseket a tereken, szeretnek a zsinagógákban a főhelyeken ülni és a lakomákon az asztalfőn,
verso 47
akik felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet.
Libros
