Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az Filemonnak írt

chapter 1


verse #1

én, Pál, Jézus Krisztusnak foglya, és Timóteus, az atyafiú, írjuk ez levelet az Filemonnak, ki minekünk szerelmes atyánkfia,


verse #2

és ez szolgálatban társunk, és az Appia asszonynak, ki minekünk szerelmes, és az Archippusznak, ki minekünk vitézlő társunk, és az te házadnál való keresztyéneknek gyülekezetének.


verse #3

kívánunk tinektek az Istentől, az mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól, kedvet és békességet.


verse #4

hálát adok az én Istenemnek mindenkoron, emlékezetet tévén terólad az én imádságimban,


verse #5

mikoron halljam az te szeretetedet és hitedet, mellyel vagy az Úr Jézushoz és minden szentekhez,


verse #6

hogy az te hitednek közönséges voltának ereje legyen, minden jónak megismeretében, mely tibennetek vagyon az Krisztus Jézushoz.


verse #7

mert sok örömünk és vigasztalásunk vagyon az te szeretetedből, atyámfia, hogy az szenteknek szívüket és jonhukat megnyugattad legyen.


verse #8

annak okáért, jóllehet, az Krisztusban nagy bizodalmam legyen, hogy parancsolhassak teneked az dologban, amire tartozol vala,


verse #9

demaga az szeretetért kérlek inkább én, Pál, ilyen vén ember lévén, mostan kediglen az Jézus Krisztusnak foglya is lévén.


verse #10

kérlek kediglen az én fiamért, melyet az én fogságomban nemzék, az Onezimuszért,


verse #11

ki ennek előtte teneked használatlan szolga volt, mostan kediglen mind énnekem és mind teneked igen hasznos,


verse #12

kit megküldék. te kediglen őtet, azaz az én szívemet és jonhomat fogadd hozzád,


verse #13

kit én meg akarok vala tartani énnálam, hogy te helyedbe szolgálna énnekem az evangéliumért való fogságimban,


verse #14

de semmit nem akarék tenni az te akaratod nélkül, hogy az jóra, olymint szükségből, ne kényszeríttetnél, hanem amit tennél, szabad akaratod szerint tennéd.


verse #15

mert netalán azért távozott volt el tőled egy ideiglen, hogy őtet úgy vennéd ismét hozzád, mint ki örökké tenálad maradna,


verse #16

nem úgy immáron, mint szolgát, hanem ki szolgának felette volna, azaz szerelmes atyafiút, jelesben énnekem, mennyivel inkább kediglen teneked, mind testben és mind Úristenben?


verse #17

annak okáért ha közösöddé tartasz engemet, fogadd hozzád őtet, mint engemet.


verse #18

hogyha valamiben megbántott tégedet, avagy valamivel tartozik, azt énrám tudjad.


verse #19

én, Pál, tulajdon kezemmel írám. én beccsel megfizetém, és meglakolok róla, hogy ne mondjam teneked, hogy te magaddal is annak felette tartozol énnekem.


verse #20

úgy, atyámfia. én teveled élek az Úristenben. nyugoszd meg az én szívemet és jonhomat az Úristenben.


verse #21

írám ezt teneked bízván az te engedelmességedben, tudván, hogy ennél nagyobbat is megtégy, mint mondom.


verse #22

egyetembe kediglen erre is kérlek, hogy szerezz szállást énnekem. mert reménylem, hogy az ti imádságotoknak segítségével ingyen fognak megadni engemet tinektek.


verse #23

köszönnek teneked ezek, Epafrász, kivel együtt vagyok fogva az Krisztus Jézusban.


verse #24

Márk, Arisztarchusz, Démász, Lukács, kikkel együtt munkálódom.


verse #25

az mi Urunk, Jézus Krisztusnak kedve legyen az ti lelketekkel! ámen.

Chapters:


Books