chapter 1
én, Pál és Szilvánusz és Timóteus írjuk ez levelet az Tesszalonikában való egyházbeli népeknek az Istenben, az mi Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban.
kívánunk tinektek az Istentől, az mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól isteni kedvet és békességet!
hálát tartozunk adni az Istennek tifelőletek, atyámfiai, mindenkoron, amint illik, hogy felette igen növekedik az ti hitetek, és nagyon kiterjed az ti szerelmetek, melyet mindnyájan egymáshoz viseltek,
egyetek másotokhoz annyira, hogy mi tifelőletek dicsekedjünk az Istennek egyházbeli népi között az ti tűrésetekről és hitetekről, melyek lőnek tibennetek minden ti háborúságitokban és sanyarúságitokban, melyeket szenvedtek.
melyek az Istennek igaz ítéletire tanúságot adnak, hogy méltóknak találtassatok az Istennek országára, kiért szenvedtetek is.
mert igaz dolog az Istennél azokat ismét sanyarúsággal illetni, kik titeket sanyargatnak.
tinektek kediglen nyugodalmat adni mivelünk egyetembe, kik sanyarúságot szenvedtek, mikoron megjelenik az Úr Jézus az mennyországból az ő hatalmának angyalival,
lángoló tűznek égésével, ki bosszút áll azokon, kik nem ismerik az Úristent, és kik nem engednek az mi Urunknak, az Jézus Krisztusnak evangéliumának.
kik kínt szenvednek az ő örök veszedelmükre az Úristennek színének látásából és az ő hatalmas voltának tekintetiből, mely nagy dicsőséggel leszen,
mikoron eljövend, hogy dicsőséget vegyen az ő szentiben, és csodálatos legyen minden hívekben az napon, mivelhogy hínek az mi tanúbizonyságunknak, melyet tiközöttetek tőnk.
melyre imádságot is teszünk tiértetek mindenkoron, hogy az mi Istenünk méltóvá tegyen titeket ez hivatalra, és betöltse az ő jóvoltának minden jóakaratát, és az hitnek dolgát hatalmassággal,
hogy dicsértessék az mi Urunk, Jézus Krisztusnak neve tiáltalatok, és ti is őáltala az mi Istenünknek és az mi Urunk, Jézus Krisztusnak mihozzánk való kedvének mivolta szerint.