Az Szent Pál apostolnak első levele, melyet az Timóteusnak írt

chapter 1


Chapters:

1 2 3 4 5 6


verse #1

én, Pál, Jézus Krisztus apostola az mi üdvözítő Istenünknek és az mi Urunk, Jézus Krisztusnak erre választásának általa, ki mi reménységünk.


verse #2

írom ez levelet az Timóteusnak, ki az hitben énnekem igaz fiam. kívánom teneked az Istentől, az mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól, az mi Urunktól az Istennek kedvét, irgalmasságát és békességét.


verse #3

miképpen kérélek tégedet, hogy Efezusban maradnál, mikoron Macedóniába mennék, akképpen tégy, hogy meghirdessed nekiknek, hogy oly tudományt ne kövessenek, mely az hit ellen vagyon,


verse #4

és ne igyekezzenek hamis beszédekre és nemzetségekről való ágazatoknak tanulására, melyeknek soha végük nincsen, és vetekedéseket szereznek inkább, hogynem isteni épülést, mely az hit által vagyon.


verse #5

az parancsolatnak vége kediglen az szeretet, mely az tiszta szívből támad, és jó lelkiismeretből, és nem tettetős hitből.


verse #6

mely jószágokról, hogy mivel eltévelyedtenek nekik, hiábavaló beszédre hajlottanak.


verse #7

kik az törvényben doktorok akarnak lenni, maga nem értik, amelyeket szólnak, sem az minemű dolgokról bizonyosképpen beszéllenek.


verse #8

tudjuk kediglen, hogy jó legyen az törvény, ha ki törvény szerint él vele,


verse #9

és aki azt tudja, hogy az törvényt nem szerzették az igaznak, hanem az hamisaknak és az engedetleneknek, azoknak, kikben semmi isteni tisztelet nincsen, és az bűnösöknek, és kikben semmi szent élet nincsen, és az förtelmeseknek, és kik atyjukat és anyjukat ölik meg, és az gyilkosoknak


verse #10

és paráználkodóknak, és kik férfiak lévén férfiakkal szerkesznek, és azoknak, kik embereket oroznak, hazugoknak, hamis hitűeknek, és ha valami egyéb vagyon, ami az igaz tudománynak ellent tart,


verse #11

az boldog Istennek dicső evangéliuma szerint, melyet énrám bízának.


verse #12

és hálát adok annak, aki engemet hatalmassá tőn, az Krisztus Jézusnak, az mi Urunknak, mert hívnek ítéle engemet ez szolgálatra vetvén,


verse #13

ki először istenszidalmazó valék, és keresztényeknek háborgatója, és vakmerőképpen való gonosz, de irgalmasságot nyerék, hogy tudatlan tettem legyen hitetlenségnek általa.


verse #14

felette igen nagy bőséget mutatá kediglen az mi Urunk, Jézus Krisztusnak kedve az hittel és az szeretettel, mely az Krisztus Jézus által vagyon.


verse #15

bizony az beszéd, és méltó, melyet mindenképpen megfoglaljunk, hogy az Krisztus Jézus ez világra jött, hogy az bűnösöket üdvözítené, kik közül első én vagyok.


verse #16

de annak okáért nyerék irgalmasságot, hogy énbennem először megmutatná az Jézus Krisztus minden kegyelmességét, hogy nyilvánvaló példa legyek azoknak az örök életre, kik jövendőre hinnének őbenne.


verse #17

az örök országoknak királyának kediglen, ki halhatatlan, láthatatlan, az Istennek, ki ő maga bölcs, tisztesség és dicsőség adassék mindörökkön örökké! ámen.


verse #18

ez parancsolatot bízom terád, fiam, Timóteus, az jövendőmondások szerint, melyek ennek előtte terólad lőnek, hogy ezekben jó vitézséggel vitézkedjél,


verse #19

és hited legyen, és jó lelkiismereted, melyet nekik hátravetvén az hit mellől veszedelembe esének.


verse #20

kiknek számi közül vagyon Himeneusz és Alexander, kiket az sátánnak adék, hogy tanuljanak, hogy Isten ellen való szidalmas beszédet ne tegyenek.

Chapters:


Books