chapter 1
én, Péter, Jézus Krisztusnak apostola írom ez levelet azoknak, kik jövevények, és szakadozva lakoznak Pontuszban, Galáciában, Kappadóciában, Ázsiában és Bitiniában, kik erre választatának,
az Atyaistennek eleitől fogva való elvégezése szerint, hogy hitre hajoljanak az Szentléleknek megszentelésének általa és az Jézus Krisztusnak vérének hullásának általa. az isteni kedv és békesség tibennetek növekedjék!
dicsértessék az Isten és az mi Urunk, Jézus Krisztusnak atyja, ki az ő bőséges irgalmassága szerint újonnan nemze minket élő reménységbe ennek általa, hogy feltámada halottaiból az Jézus Krisztus,
halhatatlan és megfertőztethetetlen és meghervadhatatlan örökségre, melyet tinektek tartanak az mennyekben,
kik az Istennek ereiből őriztettek meg hitnek általa üdvösségetekre, mely evégre szerezteték, hogy kijelennék az utolsó időben.
melyben örvendetek mostan, egy kevés ideiglen sanyarúsággal illettetvén különb-különb bizonyságvételekben, ha szükség,
hogy az ti hitetekről való bizonyságvétel, mely naggyal drágább az aranynál, mely elvész, demaga az tűznek általa láttatik meg, ha jó, találtassék dicséretre és dicsőségre és tisztességre akkoron, mikoron meg fog jelenni az Jézus Krisztus.
kit mikoron ne lássatok, szerettek, kiben mostan, mikoron nem láttátok legyen, mindazáltal is őbenne hivén. megmondhatatlan és dicséretre méltó örömmel örültök,
kik az ti hiteteknek végének jutalmát veszitek, az ti lelkeiteknek üdvösségét.
mely üdvösségről kérdezkedének, és nagyon tudakozának az próféták, kik az tirátok jövendő Istennek kedvéről prófétálának,
nagyon tudakozván ezen, kire volna az jel, avagy minemű időnek részére tenne jelentést az Krisztusnak Lelke, mely őbennük vala, mely minek előtte megtörténtenek volna, vallást teszen vala róla, hogy az Krisztusra sanyarúságok jőnek, és hogy az sanyarúságok nagy dicsőségeket nyernének.
kiknek ez is meg vala jelentetvén, hogy nem ő maguknak, hanem minekünk szolgáltatnának ki ezeket, melyek most tinektek meg vannak üzentetvén azoknak általa, kik tinektek prédikálták az evangéliumot, mely az Szentléleknek általa bocsáttaték le az mennyországból, melyeket az angyalok is kívánatossággal nézik.
annak okáért az ti értelmeteknek derekait felövezvén józanok legyetek, és vessétek reménységeteket az Istennek kedvében, melyet tihozzátok vesznek, mikoron megjelenék tinektek az Jézus Krisztus.
mint engedelmes fiak, hogy ne adjátok magatokat az ti előbbi gonosz kívánságitokra, melyekben titeket viselnek vala akkoron, mikoron az Krisztust még nem tudnátok,
hanem miképpen aki titeket elhíva, szent, azonképpen ti is minden emberek között való élettekben szentekké legyetek,
annak okáért, hogy meg vagyon írván: szentek legyetek, mert én szent vagyok.
és ha az Atyaistennek imádságot tesztek, ki mindennek az ő cselekedeti szerint és személyeknek tekintete nélkül teszen ítéletet, meglássátok, hogy isteni félelemben élvén, végezzétek el ez világban való lakástoknak idejét.
tudván, hogy titeket nem elveszendő marhákkal váltának meg az ti hiábavaló életetekből, mint ezüsttel avagy arannyal, mely életet az ti eleiteknek szerzéséből vettetek vala,
hanem, mint az ártatlan és tiszta báránynak, az Krisztusnak drága vérével,
ki bizony elöl elválasztatott vala, minek előtte ez világ teremtetett volna, de megjelentetett vala az utolsó időkben tiértetek,
kik őáltala hisztek az Istenben, ki azt feltámasztá halottaiból, és dicsőséget ada őneki, hogy tinektek hitetek és reménységetek lenne az Istenben.
kik az ti lelkeiteket megtisztítátok az igazságra hajolván az Szentléleknek általa az atyafiúi szeretettel, mely minden tettetességtől távol vagyon, tiszta szívből igen szeressétek egymást,
kik újonnan születtetétek nem halandó magból, hanem halhatatlanból, az élő Istennek beszédének általa, és mely örökké megmarad.
annak okáért, hogy minden test fű legyen, és az embernek minden dicsősége olyan, mint az fűnek virága. megasza az fű, és az virága lehulla,
de az Úristennek igéje örökké megmarad. ez kediglen az ige, mely az evangéliumnak általa tihozzátok viteték.