10. fejezet
Salamon példabeszédei. A bölcs fiú örömet szerez apjának, az ostoba fiú azonban szomorúsága anyjának.
→ Péld 1,1; Péld 15,20; Péld 17,21; Péld 25,1; Péld 29,3; Préd 1,1
Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít.
Aki nyáron gyűjt, az eszes fiú, de aki aratáskor alszik, az szégyellni való.
Áldások szállnak az igaz fejére, a bűnösök szája pedig erőszakot rejteget.
A bölcs szívű megfogadja a parancsokat, a bolond beszédű pedig elbukik.
Aki feddhetetlenül él, biztonságban él, de aki görbe úton jár, arról kitudódik az.
Életnek forrása az igaz ember szája, de a bűnösök szája erőszakot rejteget.
Az értelmes ember ajkán bölcsesség található, de bot való az esztelen hátára.
A bölcsek tartózkodók tudásukkal, a bolondot pedig hamar romlásba viszi a szája.
Az igaznak a keresetéből élet lesz, a bűnösnek a jövedelméből vétek.
Az élet ösvényén jár, aki megfogadja az intést, de tévelyegni fog, aki megveti a dorgálást.
Gyűlöletet rejteget a hazug ajak, és rágalmakat terjeszt az ostoba.
A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.
Színezüst az igaz ember nyelve, a bűnösöknek a szíve is keveset ér.
Az igaznak az ajka sokakat vezet, a bolondok pedig meghalnak esztelenségük miatt.
Az ostobának a galádságban telik öröme, az értelmes embernek pedig a bölcsességben.
Utoléri a bűnöst az, amitől retteg, az igazak kívánsága pedig teljesül.
Ha ráfúj a forgószél a bűnösre, nincs többé, de az igaz örökké tartó alapon áll.
Amilyen az ecet a fognak és a füst a szemnek, olyan a rest a megbízóinak.
Az Úr félelme gyarapítja a napokat, de a bűnösök esztendei megrövidülnek.
Az igazak várakozása örömre fordul, de a bűnösök reménysége semmivé lesz.
Az igaz soha meg nem inog, de a bűnösök nem maradnak meg a földön.
Az igaz ember ajka kedvesen tud szólni, a bűnösök szája pedig csak álnokul.