Máté evangéliuma
22. fejezet
A királyi menyegző
1. vers
Jézus ismét példázatokban beszélt hozzájuk:
2. vers
Hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.
3. vers
Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni.
4. vers
Ekkor újabb szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ünnepi lakomát, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van, jöjjetek a menyegzőre!
5. vers
De némelyek, ezzel mit sem törődve, elmentek: egyik a földjére, a másik a kereskedésébe.
6. vers
A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket.
7. vers
A király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette.
8. vers
Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
9. vers
Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!
10. vers
A szolgák ki is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.
11. vers
Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve,
12. vers
és így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád! Az pedig hallgatott.
13. vers
Akkor a király ezt mondta szolgáinak: Kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
→
Mt 8,12;
Mt 25,30;
Lk 13,28
14. vers
Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.
Az adópénz
15. vers
Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy egy kérdéssel fogják tőrbe csalni.
→
Jn 8,6
16. vers
Elküldték tehát hozzá a Heródes-pártiakkal együtt a tanítványaikat, akik ezt mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz ember vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és nem törődsz azzal, hogy ki mit mond, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét.
17. vers
Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem?
18. vers
Jézus pedig felismerve gonoszságukat, így szólt: Képmutatók, miért kísértetek engem?
19. vers
Mutassátok nekem az adópénzt! Azok pedig odavittek neki egy dénárt.
20. vers
Ő megkérdezte tőlük: Kié ez a kép és ez a felirat?
21. vers
Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!
→
Róm 13,7
22. vers
Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, és otthagyva őt, elmentek.
Kérdés a feltámadásról
23. vers
Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt:
→
ApCsel 23,6
24. vers
Mester! Mózes ezt mondta: „Ha valaki úgy hal meg, hogy nincs fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.”
→
5Móz 25,5
25. vers
Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, a feleségét testvérére hagyta.
26. vers
Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymás után mind a hét.
28. vers
A feltámadáskor tehát a hét közül melyiké lesz az asszony, hiszen mindegyiké volt?
29. vers
Jézus így válaszolt nekik: Tévelyegtek, mivel nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát.
30. vers
Mert a feltámadáskor nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.
31. vers
A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek:
32. vers
„Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene”? Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké.
→
2Móz 3,6
33. vers
Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.
A nagy parancsolat
34. vers
Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek.
35. vers
Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle:
36. vers
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37. vers
Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.”
→
5Móz 6,5;
5Móz 10,12
38. vers
Ez az első és a nagy parancsolat.
Krisztus Dávidnak Fia és Ura
41. vers
Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus:
42. vers
Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia? Ezt felelték: Dávidé.
43. vers
Ő azt kérdezte: Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által urának, amikor ezt mondja:
45. vers
Ha tehát Dávid Urának nevezi őt, miképpen lehet a fia?
46. vers
De senki sem tudott neki válaszolni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva senki sem merte őt megkérdezni többé.
Könyvek
