Máté evangéliuma
capítulo 22
A királyi menyegző
verso 1
Jézus ismét példázatokban beszélt hozzájuk:
verso 2
Hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.
verso 3
Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni.
verso 4
Ekkor újabb szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ünnepi lakomát, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van, jöjjetek a menyegzőre!
verso 5
De némelyek, ezzel mit sem törődve, elmentek: egyik a földjére, a másik a kereskedésébe.
verso 6
A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket.
verso 7
A király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette.
verso 8
Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
verso 9
Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!
verso 10
A szolgák ki is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.
verso 11
Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve,
verso 12
és így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád! Az pedig hallgatott.
verso 13
Akkor a király ezt mondta szolgáinak: Kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
→
Mt 8,12;
Mt 25,30;
Lk 13,28
verso 14
Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.
Az adópénz
verso 15
Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy egy kérdéssel fogják tőrbe csalni.
→
Jn 8,6
verso 16
Elküldték tehát hozzá a Heródes-pártiakkal együtt a tanítványaikat, akik ezt mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz ember vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és nem törődsz azzal, hogy ki mit mond, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét.
verso 17
Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem?
verso 18
Jézus pedig felismerve gonoszságukat, így szólt: Képmutatók, miért kísértetek engem?
verso 19
Mutassátok nekem az adópénzt! Azok pedig odavittek neki egy dénárt.
verso 20
Ő megkérdezte tőlük: Kié ez a kép és ez a felirat?
verso 21
Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!
→
Róm 13,7
verso 22
Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, és otthagyva őt, elmentek.
Kérdés a feltámadásról
verso 23
Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt:
→
ApCsel 23,6
verso 24
Mester! Mózes ezt mondta: „Ha valaki úgy hal meg, hogy nincs fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.”
→
5Móz 25,5
verso 25
Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, a feleségét testvérére hagyta.
verso 26
Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymás után mind a hét.
verso 28
A feltámadáskor tehát a hét közül melyiké lesz az asszony, hiszen mindegyiké volt?
verso 29
Jézus így válaszolt nekik: Tévelyegtek, mivel nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát.
verso 30
Mert a feltámadáskor nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.
verso 31
A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek:
verso 32
„Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene”? Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké.
→
2Móz 3,6
verso 33
Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.
A nagy parancsolat
verso 34
Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek.
verso 35
Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle:
verso 36
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
verso 37
Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.”
→
5Móz 6,5;
5Móz 10,12
verso 38
Ez az első és a nagy parancsolat.
Krisztus Dávidnak Fia és Ura
verso 41
Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus:
verso 42
Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia? Ezt felelték: Dávidé.
verso 43
Ő azt kérdezte: Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által urának, amikor ezt mondja:
verso 45
Ha tehát Dávid Urának nevezi őt, miképpen lehet a fia?
verso 46
De senki sem tudott neki válaszolni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva senki sem merte őt megkérdezni többé.
Libros
