Máté evangéliuma
capítulo 27
Jézust átadják Pilátusnak
verso 1
Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra adják őt.
verso 2
Azután megkötözték, elvitték, és átadták Pilátusnak, a helytartónak.
Júdás halála
verso 3
Amikor pedig Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek,
verso 4
és ezt mondta: Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el. De azok ezt mondták: Mi közünk hozzá? A te dolgod.
verso 5
Ekkor ő behajította az ezüstöket a templomba, és eltávozott, majd elment, és felakasztotta magát.
verso 6
A főpapok felszedték az ezüstöket, és így szóltak: Nem szabad a templom kincséhez tenni, mert vérdíj ez.
verso 7
Azután határozatot hoztak, és megvásárolták belőle a Fazekasmezőt, az idegenek számára temetőnek.
verso 8
Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig Vérmezőnek.
verso 9
Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása: „És vették a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát, akit ennyire becsültek Izráel fiai,
Jézus Pilátus előtt
verso 11
Jézust pedig a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Jézus pedig ezt felelte: Te mondod.
verso 12
De mikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt.
→
Ézs 53,7
verso 13
Akkor így szólt hozzá Pilátus: Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak?
verso 14
Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.
Jézus és Barabbás
verso 15
Ünnepenként a helytartó szabadon szokott bocsátani a sokaságnak egy foglyot, akit ők kívántak.
verso 16
Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.
verso 17
Amikor tehát összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?
verso 18
Tudta ugyanis, hogy Jézust irigységből szolgáltatták ki neki.
verso 19
Mikor pedig a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.
verso 20
A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
verso 21
A helytartó újra megkérdezte őket: Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon? Azok ezt mondták: Barabbást.
verso 22
Pilátus így szólt hozzájuk: Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak? Mindnyájan azt kiáltották: Keresztre vele!
verso 23
Azután ezt kérdezte: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltoztak: Keresztre vele!
verso 24
Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a zavargás még nagyobb lesz, vizet hozatott, a sokaság előtt megmosta a kezét, és így szólt: Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok!
verso 25
Az egész nép így kiáltott: Az ő vére mirajtunk és a mi gyermekeinken!
verso 26
Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta őt, hogy megfeszítsék.
Jézus megcsúfolása
verso 27
Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és az egész őrség köré gyűlt.
verso 28
Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá,
verso 29
tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva előtte, gúnyolták őt: Üdvöz légy, zsidók királya!
verso 30
Azután leköpdösték, majd elvették tőle a nádszálat, és a fejét verték vele.
→
Ézs 50,6
Jézus megfeszítése
verso 31
Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék.
verso 32
Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Simon volt a neve: ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet.
verso 33
Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek,
verso 34
epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem akart inni belőle.
→
Zsolt 69,22
verso 36
azután leültek ott, és őrizték.
verso 37
Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, ezzel a felirattal: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.
verso 38
Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.
→
Ézs 53,12
verso 40
és ezt mondták: Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!
verso 41
Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt:
verso 42
Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne!
verso 43
Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedveli őt; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.
→
Zsolt 22,9
verso 44
A vele együtt megfeszített rablók is ugyanígy gyalázták.
Jézus halála
verso 45
Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség támadt az egész földön.
verso 46
Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?
→
Zsolt 22,2
verso 47
Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: Illést hívja.
verso 48
Egyikük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki.
→
Zsolt 69,22
verso 49
De a többiek ezt mondták: Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse őt.
verso 50
Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
verso 52
A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.
verso 53
Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
verso 54
Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: Bizony, Isten Fia volt ez!
verso 55
Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, hogy szolgáljanak neki.
verso 56
Közöttük volt a magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja.
Jézus temetése
verso 57
Amikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak.
verso 58
Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki.
→
5Móz 21,23
verso 59
József elvitte a holttestet, tiszta gyolcsba göngyölte,
verso 60
és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített, és elment.
→
Ézs 53,9
verso 61
Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.
A sír őrzése
verso 62
Másnap pedig, szombaton, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál,
verso 63
és így szóltak: Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok!
verso 64
Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek, és ellopják őt, azután azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél.
verso 65
Pilátus azonban ezt válaszolta: Van őrségetek, menjetek, őriztessétek ti, ahogyan tudjátok!
verso 66
Ők pedig elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt.
Libros
