János evangéliuma
6. fejezet
Ötezer ember megvendégelése
1. vers
Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, Tibériás tavának túlsó partjára.
2. vers
Nagy sokaság követte őt, mert látták, milyen jeleket vitt végbe a betegeken.
3. vers
Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt.
5. vers
Amikor Jézus észrevette, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?
6. vers
Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni.
7. vers
Fülöp így válaszolt neki: Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset.
8. vers
Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére így szólt hozzá:
9. vers
Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyi embernek?
→
2Kir 4,42
10. vers
Jézus ezt mondta: Ültessétek le az embereket! Füves terület volt az. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren.
11. vers
Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak.
12. vers
Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba!
13. vers
Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékával, amit meghagytak azok, akik ettek.
14. vers
Miután látták az emberek, hogy milyen jelt tett, ezt mondták: Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba.
→
5Móz 18,15
15. vers
Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában.
Jézus a tengeren jár
16. vers
Estefelé lementek tanítványai a tengerhez,
17. vers
hajóra szálltak, hogy átmenjenek a tenger túlsó partjára, Kapernaumba. Sötét volt már, és még nem ment oda hozzájuk Jézus;
18. vers
a tenger pedig háborgott, mert nagy szél fújt.
19. vers
Közben eljutottak mintegy huszonöt vagy harmincfutamnyira, amikor meglátták, hogy Jézus a tengeren jár, és közeledik a hajóhoz. Megrémültek,
20. vers
de ő így szólt hozzájuk: Én vagyok, ne féljetek!
21. vers
Fel akarták venni a hajóra, de a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak.
A sokaság mennyei kenyeret kér
22. vers
Másnap megértette a tenger túlsó partján maradt sokaság, hogy nem volt ott más hajó, csak egy, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival együtt abba a hajóba, hanem csupán a tanítványai mentek el.
23. vers
De Tibériásból jöttek más hajók annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr.
24. vers
Amikor tehát látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a hajókba, és elmentek Kapernaumba, hogy megkeressék Jézust.
25. vers
Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle: Mester, mikor jöttél ide?
26. vers
Jézus ezt válaszolta nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok.
27. vers
Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Atya Isten.
28. vers
Ekkor megkérdezték tőle: Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?
29. vers
Jézus ezt felelte nekik: Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.
30. vers
Erre megkérdezték tőle: És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel?
32. vers
Jézus pedig így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret.
33. vers
Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak.
34. vers
Erre ezt mondták neki: Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!
Jézus az élet kenyere
35. vers
Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.
36. vers
De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek.
37. vers
Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el;
38. vers
mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem.
39. vers
Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon.
40. vers
Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
41. vers
A zsidók zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállt le.
42. vers
És azt kérdezték: Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le?
43. vers
Jézus így válaszolt nekik: Ne zúgolódjatok egymás között!
44. vers
Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
45. vers
Meg van írva a prófétáknál: „És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek.” Aki az Atyára hallgatott, és tőle tanult, az mind énhozzám jön.
→
Ézs 54,13;
Jer 31,33
46. vers
Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát.
→
1Tim 6,16
47. vers
Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz, annak örök élete van.
49. vers
Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak.
50. vers
De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon.
51. vers
Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.
Jézus teste igazi étel, és vére igazi ital
52. vers
A zsidók vitatkozni kezdtek egymás között, és ezt kérdezték: Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?
53. vers
Jézus így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek.
54. vers
Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.
55. vers
Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital.
56. vers
Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne.
→
1Jn 2,24
57. vers
Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam.
58. vers
Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.
59. vers
Ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított.
A tanítványok zúgolódása és Péter vallástétele
60. vers
Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?
61. vers
Mivel pedig Jézus jól tudta, hogy ezért zúgolódnak a tanítványai, így szólt hozzájuk: Ez megbotránkoztat titeket?
62. vers
Mi lesz, ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt?
63. vers
A Lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet.
→
2Kor 3,6
64. vers
De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek. Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt.
65. vers
És így folytatta: Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.
66. vers
Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.
67. vers
Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni?
68. vers
Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.
70. vers
Jézus így válaszolt nekik: Vajon nem én választottalak ki titeket, a tizenkettőt? Egyikőtök mégis ördög.
71. vers
Júdás Iskáriótesre, Simon fiára értette ezt, mert ez akarta őt elárulni, egy a tizenkettő közül.
Könyvek
