János evangéliuma
2. fejezet
A kánai menyegző
1. vers
A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja.
2. vers
Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre.
3. vers
Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: Nincs boruk.
4. vers
Mire Jézus azt mondta: Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám.
5. vers
Anyja így szólt a szolgákhoz: Bármit mond nektek, tegyétek meg!
6. vers
Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három metréta fért.
7. vers
Jézus így szólt hozzájuk: Töltsétek meg a vedreket vízzel! És megtöltötték színültig.
8. vers
Majd ezt mondta nekik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! Ők pedig vittek.
9. vers
Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt,
10. vers
és így szólt hozzá: Minden ember a jó bort kínálja először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort.
11. vers
Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne.
12. vers
Ezután lement Kapernaumba anyjával, testvéreivel és tanítványaival együtt, és ott maradtak néhány napig.
Jézus megtisztítja a templomot
13. vers
Közel volt a zsidók páskaünnepe, és Jézus felment Jeruzsálembe.
14. vers
A templomban találta a marhák, juhok és galambok árusait meg az ott ülő pénzváltókat.
15. vers
Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította,
16. vers
a galambárusoknak pedig ezt mondta: Vigyétek ezeket innen, ne csináljatok piacteret az én Atyám házából!
17. vers
Tanítványai visszaemlékeztek, hogy meg van írva: „A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.”
→
Zsolt 69,10
18. vers
A zsidók pedig azt kérdezték tőle: Milyen jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed?
19. vers
Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.
20. vers
Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?
21. vers
Ő azonban testének templomáról beszélt.
22. vers
Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.
23. vers
Amikor Jeruzsálemben volt a páska ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett.
24. vers
Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat,
25. vers
és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.
Könyvek
