Pál első levele a tesszalonikaiakhoz
4. fejezet
1. vers
Egyebekben az Úrban, Jézusban arra kérünk és bátorítunk is rá titeket testvéreink, hogy amiképp tőlünk átvettétek, hogy hogyan kell forgolódnotok és Istennek tetszenetek, forgolódjatok is csakugyan úgy, és jussatok ebben mindig többre.
2. vers
Hiszen tudjátok, hogy az Úron, Jézuson keresztül micsoda parancsokat adtunk nektek.
3. vers
Mert ez az Isten akarata: a ti megszentelődésetek, az, hogy távol tartsátok magatokat a paráznaságtól,
4. vers
hogy közületek mindenki tudja meg: edényét megszentelt és tisztes úton kell megszereznie,
5. vers
nem szenvedélyes vágyakozással, amiként a nemzetek is teszik, akik az Istent nem ismerik.
6. vers
Tudja meg mindenki, hogy a testvérét ne igyekezzék túlszárnyalni, se belőle abban a dologban hasznot húzni, mert mindezekben a dolgokban megtorlással él az Úr, amint azt előre meg is mondtuk, és róla erőteljesen bizonyságot is tettünk.
7. vers
Isten nem tisztátalanságra, hanem megszentelődésre hívott el minket.
8. vers
Annakokáért, aki intésünket elveti, nem embert vet el, hanem Istent, aki Szent Szellemét is adja belétek.
9. vers
A testvéreknek egymáshoz való kedvessége felől sem szükséges írnom nektek, mert ti magatok Istentől tanítottak vagytok arra, hogy egymást szeressétek.
10. vers
Hiszen teszitek is egész Macedóniában az összes testvérek irányában. Ám kérlelünk titeket testvéreink, hogy ezt még több igyekezettel tegyétek
11. vers
és abban keressétek a becsületességet, hogy csendességben legyetek, s hogy ki-ki a maga dolgát végezze, és saját kezével dolgozzék, amint megparancsoltuk nektek,
12. vers
hogy a kívülvalókkal szemben illedelmesen viselkedjetek, és hogy senkire rá ne szoruljatok.
13. vers
Nem akarunk tudatlaságban hagyni titeket, testvéreink, azok felől sem, akik már alusznak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.
14. vers
Ha ugyanis hisszük, hogy Jézus meghalt de feltámadott, miért nem hihetnénk, hogy így az Isten Jézuson keresztül ővele együtt azokat is elő fogja hozni, akik elaludtak már?
15. vers
Mert azt az Úr szavával mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk és az Úr megjelenéséig megmaradunk, semmiképpen sem előzzük meg azokat, akik elaludtak,
16. vers
mert maga az Úr parancsszóval, főangyal szózatával, Isten kürtjével alászáll az égből, először azok a halottak, akik a Krisztusban vannak, feltámadnak,
17. vers
azután bennünket, akik élünk és megmaradunk, velük együtt elragadnak felhőkben a levegőbe, hogy ott az Úrral találkozzunk, és így mindenkor az Úrral leszünk.
18. vers
Bátorítsátok hát egymást ezekkel a beszédekkel.
Könyvek
