Lukács evangéliuma
capítulo 22
Júdás elárulja Jézust
verso 2
A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg Jézust. Féltek ugyanis a néptől.
verso 3
A Sátán pedig bement Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és egyike volt a tizenkettőnek.
verso 4
Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogyan adja őt a kezükre.
verso 5
Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki.
verso 6
Ő elfogadta az egyezséget, és kedvező alkalmat keresett arra, hogy a kezükre adhassa őt, amikor nincs jelen a sokaság.
Az utolsó vacsora
verso 7
Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a páskabárányt.
verso 8
Jézus elküldte Pétert és Jánost ezt mondva: Menjetek el, és készítsétek el nekünk a páskavacsorát, hogy megehessük.
verso 9
Ők pedig ezt kérdezték tőle: Mi a kívánságod, hol készítsük el?
verso 10
Ő így válaszolt: Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz, kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy,
verso 11
és mondjátok meg a ház gazdájának: A Mester ezt üzeni neked: hol van a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a páskavacsorát?
verso 12
Ő majd mutat nektek egy nagy, berendezett emeleti termet: ott készítsétek el!
verso 13
Akkor elmentek, és mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik; és elkészítették a páskavacsorát.
verso 14
Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt,
verso 15
és ezt mondta nekik: Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a páskavacsorát.
verso 16
Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a páskavacsorából, amíg csak be nem teljesedik az Isten országában.
verso 17
Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: Vegyétek, és osszátok el magatok között!
verso 18
Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.
verso 19
És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!
verso 20
Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.
→
Zsid 9,20;
2Móz 24,8;
Jer 31,31
verso 21
De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon.
verso 22
Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt.
verso 23
Azok pedig kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az közülük, aki ezt meg fogja tenni.
Ki a legnagyobb?
verso 24
Versengés is támadt közöttük, hogy melyikük a legnagyobb.
verso 25
Ő így felelt nekik: A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat.
verso 26
Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.
verso 27
Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.
→
Jn 13,1
verso 28
Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben,
verso 29
és én örökségül adom nektek az országot, ahogyan az én Atyám is nekem adta azt;
verso 30
hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és trónszékekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét.
→
Mt 19,28
Jézus inti Pétert és a többi tanítványt
verso 31
Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,
→
Jn 13,7
verso 32
de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet!
→
Jn 21,15
verso 33
Ő így válaszolt: Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, akár a halálba is!
verso 34
Jézus azonban ezt felelte: Mondom neked, Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.
verso 35
Azután ezt kérdezte tőlük: Amikor kiküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben? Semmiben – válaszolták.
verso 36
Majd ezt mondta nekik: Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen.
verso 37
Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: „És a bűnösök közé sorolták.” Mert ami felőlem megíratott, az most beteljesedik.
→
Ézs 53,12
verso 38
Erre így szóltak: Uram, íme, van itt két kard. Ő pedig azt felelte: Elég!
A Gecsemáné-kertben
verso 39
Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is.
verso 40
Mikor pedig odaért, így szólt hozzájuk: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
verso 41
Azután eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott:
verso 42
Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
verso 43
Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse őt.
verso 44
Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.
→
Zsid 5,7
verso 45
Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, és látta, hogy a szomorúságtól kimerülve alszanak.
verso 46
Ekkor így szólt hozzájuk: Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
Jézust elfogják
verso 47
Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett. Júdás jött elöl, a tizenkettő egyike, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.
verso 48
Jézus így szólt hozzá: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?
verso 49
Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték: Uram, odavágjunk a karddal?
verso 50
Egyikük oda is csapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét.
verso 51
Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: Hagyjátok abba! És megérintve a fülét, meggyógyította őt.
verso 52
Majd ezt mondta az ellene kivonuló főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek: Úgy vonultok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen.
verso 53
Mindennap veletek voltam a templomban, mégsem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje.
Jézus a főpap házában
Péter megtagadja Jézust
verso 54
Miután pedig elfogták őt, elvitték és bekísérték a főpap házába. Péter pedig távolról követte.
verso 55
Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük.
verso 56
Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: Ez is vele volt.
verso 57
Ő azonban letagadta, ezt mondva: Asszony, nem ismerem őt!
verso 58
Röviddel ezután más látta meg, és ezt mondta: Te is közülük való vagy! De Péter így válaszolt: Ember, nem vagyok!
verso 59
Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való.
verso 60
Péter azonban ismét tagadta: Ember, nem tudom, mit beszélsz. És amikor ezt mondta, egyszerre megszólalt a kakas.
verso 61
Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.
verso 62
Azután kiment, és keserves sírásra fakadt.
verso 63
Azok a férfiak, akik őrizték Jézust, gúnyolták, és verték őt,
verso 64
majd eltakarták a szemét, és ezt kérdezték: Ki ütött meg téged? Prófétáld meg!
verso 65
És sok más szidalmat is szórtak rá.
Jézus a nagytanács előtt
verso 66
Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók. Jézust a nagytanács elé vezették,
verso 67
és felszólították: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk! Ő pedig így válaszolt: Ha megmondom nektek, nem hiszitek,
verso 68
ha pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek.
verso 70
Erre mind azt kérdezték: Akkor hát te vagy az Isten Fia? Ti mondjátok, hogy én vagyok – felelte nekik.
verso 71
Azok pedig így szóltak: Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából.
Libros
