Jób könyve

Capitole:

… 14 15 16 17 18 …   ⇤ ← 16 → ⇥

versetul 1

Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta:

versetul 2

Ilyesfélét eleget hallottam. Nyomorúságos vigasztalók vagytok mindnyájan!

versetul 3

Vége lesz-e már az üres beszédnek? Vagy mi bajod van, hogy így válaszolsz?

versetul 4

Én is tudnék úgy beszélni, mint ti, csak volnátok az én helyemben! Tudnék én is szép szavakat mondani nektek, csóválhatnám gúnyosan a fejemet.

versetul 5

Szavaimmal erősíthetnélek titeket, ajkaim részvétével nyugtatgatnálak.

versetul 6

Attól, hogy beszélek, nem enyhül fájdalmam, de ha abbahagyom, akkor sem múlik el;

versetul 7

mostanra teljesen kimerített. Elpusztítottad egész családomat.

versetul 8

Megragadtál! Tanúvá lett, ellenem támadt, engem vádol elesett állapotom.

versetul 10

Feltátották ellenem szájukat, gyalázkodva arcul vertek, együtt vonulnak ellenem.

versetul 11

Isten kiszolgáltat engem az álnokoknak, és a bűnösök kezébe juttat.

versetul 12

Nyugalomban éltem, de ő összetört. Nyakon ragadott, és szétzúzott, céltáblának használt engem.

→ JSir 3,12

versetul 13

Mindenfelől záporoznak nyilai; felhasítja veséimet kíméletlenül, epémet kiontja a földre.

versetul 14

Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

versetul 15

Varrott zsákruhát húztam a bőrömre, porba hajtottam büszkeségemet.

versetul 16

Arcom a sírástól kivörösödött, szempilláimon a halál árnyéka ül.

versetul 17

Pedig nem tapad kezemhez erőszak, és imádságom tiszta.

versetul 18

Föld, ne fedd be véremet, ne némuljon el segélykiáltásom!

versetul 19

Most is van tanúm a mennyben, és kezesem fenn a magasságban.

versetul 20

Saját barátaim csúfolnak! Könnyek között tekintek Istenre,

versetul 21

hogy igazolja a férfiút Istennél, és az embert felebarátjával szemben.

versetul 22

Mert ez a néhány esztendő eltelik, és én nem térek vissza az ösvényről, amelyen elmegyek.

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42