chapter 32
Figyeljetek egek, hadd emeljek szót
És hallja a föld szám beszédét;
Csepegjen tanításom mint az eső,
Hulljon mint a harmat szózatom.
Mint a permetező eső a gyenge fűre,
Mint a záporeső a pázsitra:
Mert az Örökkévaló nevét akarom hirdetni,
Ismerjétek el Istenünk nagyságát,
A szikla Ő, műve tökéletes,
Mert minden útja igazság;
A hűség Istene Ő, nincs Benne jogszegés,
Igaz és egyenes Ő.
Gonoszul bántak Vele; nem az Ő gyermekei már,
Övék a szégyenfolt;
Konok és álnok nemzedék!
Hát ezzel fizettek az Örökkévalónak,
Alávaló és botor nép?
Nem az atyád-e Ő, aki teremtett?
Ő alkotott és erőssé tett téged.
Emlékezzél az ősidőkre,
Gondolj annyi nemzedék éveire;
Kérdezd atyádat és ő elmondja neked,
Véneidet és ők elbeszélik neked.
Midőn a Legfelségesebb kiosztotta a nemzetek között örökségüket,
Midőn szétválasztotta az emberek fiait,
Megállapította a népek határait
Izráel fiainak száma szerint.
Mert az Örökkévalónak osztálya az Ő népe;
Jákób az Ő jussának örök osztályrésze.
A pusztaság országában találta meg őt,
A kietlen, üvöltő vadonban.
Körülvette, gondoskodott róla,
Vigyázott rá, mint szeme fényére,
Mint a sas, amely virrasztja fészkét,
Fiókái fölött lebeg,
Kiterjeszti szárnyait, fölemeli és viszi őket kifeszített szárnyain.
Az Örökkévaló egymaga vezérli,
És nincs Vele idegen isten.
A föld magaslatain járatja őt,
És a föld terményeivel táplálta őt.
És mézet szürcsöltetett vele a sziklából
És olajat a kovakősziklából.
Tehenek vaját és a juhok tejét,
A bárányok zsírjával,
Básán nevelte kosokat és kecskéket,
És a búza veséinek zsírját;
És a szőlő véréből ittál bort.
És meghízott Jesúrún és kirúgott;
Meghíztál, meghájasodtál, megkövéredtél.
És elhagyta Istenét, aki alkotta őt,
És nem becsülte meg üdvössége szikláját.
Féltésre ingerelték idegen istenekkel,
És utálatosságokkal haragra lobbantották.
Áldoztak gonosz szellemeknek, akik nem istenek,
Isteneknek, akiket nem ismertek,
Nemrég jött, új [isteneknek],
Akiktől nem féltek atyáitok.
A sziklát, aki szült téged, elhagytad,
És elfelejtetted Istent, aki nemzett téged.
És látta ezt az Örökkévaló és megundorodott
A fiai és leányai okozta bosszúságtól.
És szólt: Elrejtem előlük arcomat,
És meglátom, mi lesz a végük.
Mert felforgató nemzedék ez,
Gyermekek, akikben nincs hűség.
Felháborítottak Engem azzal, aki nem isten;
Haragra ingereltek hiábavalóságaikkal,
És Én felháborítom őket azzal, ami nem nép,
És haragra ingerlem őket hitvány nemzettel,
Mert tűz gyulladt ki haragomban,
És ég le az alvilág fenekéig,
Fölemészti a földet és termését,
És lángba borítja a hegyek alapjait.
Bajokat halmozok reájuk,
És elfogyasztom nyilaimat ellenük.
Mikor kiaszottak lesznek az éhségtől és sorvadtak az égő láztól
És keserű dögvésztől:
Ellenük küldöm a vadállatok fogát
És a porban csúszók mérgét.
Künn a kard fog öldökölni
És az otthonokban a rémület [öl meg]
Ifjat és szűzet,
Csecsemőt és őszhajú aggot.
Mondtam, elfúvom őket
És kiirtom emléküket az emberek közül.
Ha az ellenség bosszantását nem átallanám,
Nehogy elleneik félremagyarázzák,
Nehogy azt mondják: Kezünk győzedelmeskedett,
És nem az Örökkévaló cselekedte mindezeket,
Mert tanácsvesztő nép ez,
És nincs bennük értelem.
Ha bölcsek volnának, megértenék ezt,
Gondolnának arra, mi lesz a végük.
Hogyan üldözhet ezret egy
És hogyan futamíthat meg tízezret kettő,
Ha nem úgy, hogy sziklájuk eladta
És az Örökkévaló kiszolgáltatta őket.
Mert az ő sziklájuk nem olyan, mint a mienk,
Maguk az ellenségeink legyenek bírák.
Mert azoknak szőlője Szodoma szőlőjéből való
És Gomora dülőiről,
Szőlőszemeik mérges bogyók,
Keserűek a gerezdjeik.
Boruk sárkányok tajtéka
És viperák kegyetlen mérge.
Hiszen mindez el van végezve Nálam,
Lepecsételve tárházaimban.
Enyém a megtorlás és a visszafizetés,
Abban az időben, mikor majd meginog a lábuk,
Mert veszedelmük napja közel van
És siet, ami rendelve van számukra.
Mert az Örökkévaló ítélni fog népéről
És megszánja szolgáit,
Ha látja, hogy fogytán az erejük,
És oda van, ami őrzött és ami védtelen.
És így szól: Hol vannak isteneik,
A szikla, ahol menedéket találtak,
Akik megették áldozataik zsírját,
És megitták öntőáldozatuk borát,
Keljenek föl és segítsenek nektek,
Ők legyenek a ti oltalmatok.
Lássátok most, hogy Én, Én vagyok az,
És nincs más isten mellettem:
Én ölök és Én éltetek,
Én ütöttem sebet és Én gyógyítok,
És nincs, aki kiszabadíthat kezemből.
Mert fölemelem kezemet az égre,
Én mondom: Én örökké élek! –
Ha megélesítem villogó kardomat
És kezem megragadja az ítéletet:
Bosszút állok elleneimen
És megfizetek azoknak, akik gyűlölnek,
Nyilaimat ittassá teszem a vértől,
És kardom húst eszik;
A megöltek és a foglyok vérével
Az ellenség vezéreinek fejéről.
Szerezzetek örömet, ó nemzetek az Ő népének,
Mert Ő megbosszulja szolgáinak vérét,
És bosszút áll ellenségein,
És engesztelést ad országának és népének.
És ment Mózes és elmondta ez ének minden szavát a nép fülébe, ő és Hóséa, Nún fia.
És befejezte Mózes mindezen szavak elmondását egész Izráelhez,
és így szólt hozzájuk: irányítsátok szíveteket mindezekre a szavakra, amelyekkel én ma tanúságot teszek ellenetek, hogy megparancsoljátok gyermekeiteknek, hogy megtartsák és megtegyék e tannak minden szavát.
Mert nem tőletek távoleső üres szózat az, hanem az a ti életetek és ez ige által lesztek hosszú életűek azon a földön, ahova átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek.
És szólt az Örökkévaló Mózeshez ugyanazon a napon, mondván:
Menj föl erre az Abárim hegyre, a Nebó hegyére, amely Móáb országában van, Jerihóval szemben és nézd meg Kanaán országát, amelyet Izráel fiainak adok birtokul.
És halj meg a hegyen, ahova fölmégy és térj be népedhez úgy, amint meghalt testvéred, Áron, a Hór hegyen, és betért népéhez;
azért, mert hűtlenül viselkedtetek Ellenem Izráel fiai között a kádési versengés vizénél, Cin sivatagában, mivelhogy nem szenteltetek meg Engem Izráel fiai között.
Ezért csak túlnanról láthatod az országot, de oda be nem mégy, abba az országba, amelyet Én Izráel fiainak adok.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34